Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

Nándornak hívattatik, mellyeknek egyik enyim, az másik kediglen hozzád tartozandó és tied. És ha ez képpen az ő tulajdon nevezetivei jó módon meg nem magyaráztatik, az hivatalban azok közzül mellyik kerestetik, az pernek bírója meg nem ítílheti a faluk közzül mellikre adassék és hozattassék az sentencia [ítélet], Honnat az illyen per méltán leszáll, és semmié tétetik, de ha az fel peres akarja, az pert ismég elő kezgye. Ezt kedeglen mindenkor elő vetvén, ha az al peres ő maga által, avagy törvin szerint való prókátora által fogást teszen, az fogyatkozás és tévelgís ellen. Mert ezenkívül, ha az keresetnek akciójára szabad akarattya szerint felel, és az keresetnek ő maga által enged, semmit ellene nem vetvín, a dologban az bíró ő maga felelő, és egyetembe ítílő nem lehet, fogást sem tehet, de az peres felek közt a pernek érdeme szerint az sentenciát ki kell mondani. Ugyan ezent kell mondani, hogy ha valaki hatalomnak dolgáért törvinben hivattatik és az gonosságok mely időben tétettenek, és az hivatalnak akcióiban meg nem magyaráztatnak, az féle per is le száll és meg szűnik. Mert az terminusnak, avagy az időnek meg magyarázattya nélkül sem az fel peres használatos képpen nem győzhet, sem kedeg az al peres meg nem győzettethetik. Mert minden per és pernek indulatja, ki hatalom felől tétettetett, és kezdetett, és következendő képpen abban való meg jelentett kereset az al peres által, avagy bizoníttatik, avagy kedeg tagattatik. Ha bizoníttatik, tehát szüksig, hogy az ő bizonításának oka elő hozattassék. Mert ezen kívül az al peres az perben azontól meg fogyatkoznék. De maga ha az al peres tagadandgya, kiváltképpen azért tagaggya, hogy az hatalomnak cselekedésekor jelen nem volt volna, de talántán még akkor hazájában őtet nem lennie szomszédoknak és határosoknak bizonságival akarná meg bizoníthatnia, és ennek okáért hogy ha az akcióban az terminus meg nem jelentetik és nem specífikáltadk, az al peres nehezen tisztulhat ki. De maga ezt meg kell értenünk és eszünkbe vennünk, hogy az hatalomról való szereztetett hivatalok és abba tétetett akciók külömb külömb clausulákkal szoktanak meg magyaráztatni. Mert kiváltképpen néha néha, mikoron az akció fő szeműre vétetik, és e clausula oda tétetik, hogy illyen és imilyent melléje vívén, illyen és imiilyen szolgáit és jobbágyit az én házamra rohanván, és ezt s ezt míelte. Néha ismég ez clausula irattatik be az hivatalban, el küldvín és el bocsátván, illyen és imiilyen emberit, illyen falumra és ott az én jobbágyimnak ennyi kárt tött. Gyakorta kedeg az hivatal ez féle clausuláról ítütetik, illyennek és imiilyennek hagyomásából, és parancsolattyából, és ennek s imennek szolgái és jobbágyi illyen szolgamot, ki illyen helyen volt, és találtatott, kegyetlenül és igen kemín kippen meg verték és továbbá egyebeket ez félíket míeltek. Honnat mindenkor meg kell látni, az fellyül való clausuláknak az akcióban való bele tételét. Mert az hivatalokban való el járásnak móggya három képpen esik. Első, melléje vivő, az az szemíl szerint álattya szerint ott lévén. Másod, haggya és parancsolja ő maga másnak, vagy más által, harmadik szeműnek, hogy valami legyen itt vagy ott most vagy ez után. Harmad, el küldte és el bocsátta, az küldés meg lehet messze földről szolgájának meg mondván, vagy hagyván, és ez féle küldés gonosz és szánszándékkal való. Mert meg hadhatja, hogy az ő el menésének utánna ez vagy a legyen. Minek okáért az el küldésben és hagyomásban mindenkor az mód és a cselekedett dolognak rendi meg láttassék, és a törtínt dolog is, vagy történetlen, vagy nem szánszándékkal való. Mert az törtínet szerint való dolog az rövideden, hogy mikoron az én barmomot tilalomból és kárból be hajtják, és estállóba, avagy udvarra be rekesztik, hogy addig el ne bocsássák, míg az kárért elég tétel nem líszen. És az én szolgáim vagy jobbágyim vakmerősíkből azon nap, vagy másod nap hatalmas kézzel ez féle be hajtott barmot én hírem nélkül el bocsáttyák, avagy kedeg az én jobbágyomot, vagy szolgamot, kit bűneírt meg fogtak, el szabadítják ugyan azon napon, avagy más nap, mely el küldésnek és el bocsátásnak értetik. De nem történet az mikoron én hagyomásomból valami gonosságot tesznek, tudni illik, házra való menést, erdő le vágást, falu dúlást és ez féle hasonlatos hatalmas cselekedeteket. Másodszor lészen a pernek le szállása, vagy le tétele ő maga, az peres fél által, kit hat könnyű girával azon bíró előtt, az ki előtt az per kezdetett, le szálléjthatja, ha esméri az ő hivatalát ártani magának, inkább hogy nem mint használni. Mely hat girának két rísze a bíróé, és harmad rísze az al peresé, WERBŐCZY másod Decretomának nyolcvan kettődik részében. AZ KI ADOTT SENTENCIANAK előtte avagy utánna miképpen kell az pernek le szállania Titulus LXXXIII. Az PERNEK LE SZÁLLÁSA MINDENKOR A SENTENCIA KI MONDÁSNAK előtte lészen, sőt még az közbe szólló sentencianak és levél elő vetésnek utánna is meg lészen, hogy ha valami terhet, az az bírságot az fel peres fel nem vött az al perestől. De az végezett sentencianak utánna nem mindenkor engettetik meg, jelesben ha csalárdságot érthetnek benne, vagy valami bírságnak terhét vötte volna fel. Mert a csalárdság és az álnokság senkinek nem segíthet, WERBŐCZY másod Decretomának nyolcvan harmadik részében. AZOKRÓL, A KIK MÁS embereknek periben akarnak állania, mit kellessík mivelni Titulus LXXXIIII. PEREKBEN KIK EGYEBEK KÖZT FOROGNAK, HA KIK BELE AKARNAK ÁLLANI, az el végezett sentencianak előtte, ha esmérik hogy az jószág, a ki felől az per forog, vagy öröksíg képpen, vagy szálogosul, vagy egyéb kippen őköt illeti, az fel peresnek kölcségének mint az ő ríszek szerint le tételével bele állhatnak, de maga az ő nemzetsígeket mindjárt meg kell bizonyéjtatniok. De maga az al peres az illyen perbe álló ellen nem tartozik az fel perestől külön más