Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Zemplén megye 1773-1808, 1. (Budapest - Miskolc, 1998)

Bevezetés a "Magyarország történeti helységnévtára" című sorozathoz

azt is, hogy a római katolikus, a görög katolikus és a görögkeleti (ortodox) egyházszervezetben mely püspöki székhelyhez tartozott. A forrás jelzete: MOL Helytartótanácsi Levéltár Vegyes könyvek (C 97) 20-22. cs. Jelölése az adattárban: „t" - utalva a Tabella Locorum elnevezésre. Népszámlálás (n) Az adatbázis népesedési adatait all. József-féle népszámlálás forrásközlései adják. A fennmaradt és közölt megyei összesítőívek tartalmazzák a települések nevét, jogállását, a birtokos nevét, a házak, családok számát, a jogi és a tényleges népességet, ezen belül a nők és férfiak számát, a férfiak családi állapot szerinti és foglalkozási megoszlását. A kiadás alapjául szolgált táblázatok külön adatokat tartalmaznak az izraelita felekezetű népességről, ezeket a forrásközlés a keresztények megfelelő adataival összevonva közölte. Az első magyarországi népszámlálásból az adatgyűjtésbe csak a házak, háztartások (a kiadásban szereplő „családok" terminológia pontosítása) és a tényleges népesség került be. A népszámlálás további, a Helységnévtár célkitűzéseivel nem rokonítható adatai azonban szétfeszítették volna a mű szerkezetét, s mivel kiadott formában a maguk teljességében elérhetőek, ismételt közzétételüket nem találtuk indokoltnak. A forrás címleírása: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Budapest, KSH Könyvtára, MM Levéltári Osztálya K. 1960.; Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz (1786-87). Budapest, KSH Könyvtára, Magyar Országos Levéltár K. 1975. (Történeti Statisztikai Tanulmányok ".) Jelölése az adattárban: „n" Birtokosösszeírások (b, B) Noha a birtokos személyére a népszámlálás is tartalmaz adatokat, ez a rovat több megye esetében is kitöltetlen maradt. E hiány részben pótolható a Helytartótanácsi Levéltárban és a Curiai Levéltárban található összeírásokkal. Közülük az elsőként említett 1787-ben készült és a birtokos neve mellett a lakott területeknél megadja a használt nyelvet is, azaz egyben lehetővé teszi a csak a helységeket leíró Lexicon Locorum adatainak kiegészítését. Másodikként említett forrásunk 1789-ben állt össze a hétszemélyes tábla keretében működő proviciális táblának küldött megyei bevallásokból. A táblázatos kimutatás közli a birtokos neve mellett azt is, hogy teljes egészében, vagy részlegesen birtokolta az adott területet, illetve megnevezi, ha az valamely uradalom tartozéka volt. A forrás jelzete: MOL Helytartótanácsi Levéltár Dep. Urbariale (C 59) Fons. 9. Circularia 562. cs. Jelölése az adattárban: „b" A forrás jelzete: MOL Curiai Levéltár Tabula Provincialis (O 64) 1-6. cs. Jelölése az adattárban: „B" Az adatbázishoz tartozik még Korabinsky, Vályi András és Lipszky műve. Az első két szerző eltekintett Erdély és a Határőrvidék leírásától, Vályi müvéből a Partium is hiányzik. Lipszky összeállítása viszont felöleli a teljes országterületet. Az ismertetett eltéréseken kívül jelentősen különböznek egymástól a források adatgyűjtésük célkítzése szerint is. Korabinsky csak a helységek (szabad királyi város, mezőváros, falu) leírására törekedett, egyéb lakott település csak elvétve található benne. Vályi és Lipszky egyaránt az elméleti teljesség igényével állították össze adattárukat, amelybe a települtség elve alapján bekerültek a magányos külterületi lakotthelyek (diverticulum, diversorum, mola stb.), a területiség elve alapján pedig bekerültek a lakos nélküli puszták, mezőgazdaságilag nem művelt szigetek, hegyek, Vályinál a folyók is. A területi szempont érvényesítésére való törekvés azért bír különös jelentőséggel, mivel az első kataszteri felvétel anyagának töredékes fennmaradása miatt csak ezek a források és a birtokosösszeírások tájékoztatnak bennünket azokról a területekről, ahol nem volt állandó lakosság. Korabinsky (K), Vályi (V) és Lipszky (L) helységnévtárai