Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Zemplén megye 1773-1808, 1. (Budapest - Miskolc, 1998)

Előszó a "Magyarország történeti helységnévtára Zemplén megye (1773-1808) I-II." című kötethez

Evangélikus összeírás (e) A kötetben szereplő települések evangélikus felekeztü lakossága egyházigazgatási szempontból a Tiszáninneni, illetve a Tiszáninneni és Tiszántúli Evangélikus Egyházkerülethez tartozott. A forrás a Tiszáninneni és Tiszántúli Egyházkerület Hegyaljai Egyházmegye esetében csak egyházigazgatási adatokat tartalmaz, a hívek számát nem közli. A Tiszáninneni Egyházkerület Zemplén-Sárosi Egyházmegye esetében a forrás megadja az anyaegyház és a filiák összevont lélekszámát, melyre a jegyzetben utalás történt. A forrás szerint Mernyik és filiái 1071, Pazdics és filiái 2483, Sókút és filiái 1045 evangélikus lelket, mindösszesen 4599 főt számláltak a hivatkozott egyházmegyében. Ugyanezen településeken a mellékletben a római katolikus schematizmusok szerint 1823-ban 4471 evangélikus lakott. A két szám közötti viszonylag kis eltérés azt bizonyítja, hogy az evangélikusok 18. század végi településenkénti létszámának becsléséhez jó alapot nyújtanak ezek a negyed évszázaddal későbbi adatok. A forrás jelzete: Ambrosius Sámuel: Annales evangelici provinciarum domui Austriacae hereditarium. Besztercebánya, 1795. Jelölése az adattárban: "e" A Tabella Locorum rendszeresen jelzi a római katolikus felekezetű hívek jelenlétét a Homonnai járás területén, noha a felekezeti források és a népszámlálási adatok ezt nem erősítik meg. A forrás itt nem tett mást, minthogy tükröztette a római katolikus egyház területi elvét. 1804-ben VII. Piusz bullája az egri püspökség területét felosztotta, létrehozva a szatmári és a kassai püspökségeket. Az egri püspökséget érseki rangra emelte. A kassai püspökség gyakorolta az egyházi joghatóságot Zemplén vármegye területe felett. Ez magyarázza, hogy a katolikus egyházi schematizmusok csak a 18. század első negyedétől indulnak. Birtokosmutató Hogy a gazdasági és egyéb adatok körébe tartozó források eredeti adtaközlését és annak stílusát minnél kevésbé törjük meg, arra törekedtünk, hogy, akár az ismétléseket is vállalva, lehetőleg az eredeti szöveg jelenjen meg a táblázatban. A birtokosmutatóban azonban a kívánt egységesítéseket az alábbiak szerint elvégeztük: csak vezetéknév úr, uraság, család a család gyűjtő alá, mások, több uraság, több urak, többen, és mások, más uraságok, különbféle urak, meg nem nevezett társak a közbirtokosság gyűjtő alá, az özvegye a lánykori név alá, ha van, ha nincs marad az eredeti, felesége, -né a feleség győjtő alá, ha nincs lánykori név, a Fiskus, a Királyi Kamara a Kamra gyűjtő alá, a Religiói Kincstár a Vallásalap gyűjtő alá, az egyház a plébánia gyűjtő alá került összevonásra. A gr, b, címek, a családi utónevek a birtokosmutatóban szintén egységesítésre kerültek. Az özvegye és a felesége kivételével a rokonsági fokok jelölése a birtokosmutatóból kimaradt, miként a birtoklási jogcímek és a hatósági (gyámság, stb.) birtokoltatás sem került jelölésre. További kutatást igényelne annak kimutatása, hogy a megyére az a közbirtokosi szerkezet volt e jellemző, ami a források alapján kimutatható, vagy csak az adatközlők és adatfelvevők végeztek az átlagosnál alaposabb munkát.