Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - A kezdetektől 1849-ig

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE A kezdetektől 1849-ig A Szirmay Antal főjegyző által megörökített hagyomány szerint a levéltár legrégibb őrzőhelye Csicsva vára volt, ahol 1527-ben, a kettős királyválasztás utáni polgárháború alatt tűzvész áldozata lett az addig összegyűjtött teljes iratanyag. Később sem volt állandó megyeháza, hiszen a megyegyűléseket váltakozó színhelyeken: Új hely, Patak, Tokaj, Tállya, hegyaljai városok, Zemplén, Varannó, Homonna, Gálszécs, Terebes stb. tartották és az iratokat, jegyzőkönyveket vagy a mindenkori alispán, illetve a megyei főjegyző házánál őrizték „sok háborgások között". Zemplén vármegye levéltárának nagyságáról, rendezettségéről a 18. század elejéig nincs adatunk. 1705-ben Pongrácz András vármegyei főjegyző (nótárius) hivatalából távozván, a vármegye archívumát „négy ládával, nem többel" átadta hivatali utódjának, Keresztes Ferencnek. Az átadási jegyzőkönyv utal a rendezettségre is: „úgy adom által azt mint én őket Csicsva várában találhattam; levelek hányássá, registratio nélkül." Keresztes főjegyző házánál később komoly iratpusztulás érte a levéltárat, ugyanis az 1704—1711. és 1713— 1723. évi jegyzőkönyvek elégtek. A 18. század közepétől felsőbb helyről indult el az a kezdeményezés, hogy a vármegyei levéltárak anyagát gondosabban őrizzék és használhatóbbá tegyék. 1727-ben kötelezték a vármegyei alispánokat, szolgabírákat, hogy a náluk lévő iratokat folyamatosan adják be a levéltárakba. A helytartótanács