Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR IRATAINAK BEMUTATÁSA

anyaga. Ezen túlmenően jelentős forrásértéket képviselnek a vármegyei és községi szabályrendeletek és a megyei egyesületi alapszabályok. A polgári kori vármegyei iratok között az egyik legjelentősebb forrásértékű és legjobban kutatott irategyüttes a Zemplén vármegyei felekezeti anyakönyvi másodpéldányok 1821—1895 közötti levéltári gyűjteménye, amely a teljes történeti Zemplén vármegye bevett felekezeteinek (evangélikus, görög katolikus, izraelita, református, római katolikus) anyakönyvi másodpéldányait tartalmazza. A járási szervek 1945 előtti iratanyaga nagyon hiányos. A legtöbb irat ebből az időszakból a sátoraljaújhelyi járás főszolgabírójának iratai között található. Ez a fond őrzi az 1918-as polgári forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság időszakából a legtöbb közigazgatási iratot. Az 1945 utáni járási szervek (járási főszolgabírók, majd főjegyzők, szociális titkárok, járási tisztiorvosok) iratanyaga már sokkal teljesebben fennmaradt. Érdekes gyűjtemény az 1860-as évektől 1950-ig, a Zemplén vármegyei főlevéltárnokok által létrehozott „Titkos letétek!', amelyben közigazgatási iratok, végrendeletek, kisebb családi levéltár töredékek, vagy magánszemélyek ajándékai találhatóak. Levéltárunk nemcsak a vármegye, hanem a zempléni települések maradandó értékű iratainak is őrzőhelye. Az 1950 előtti települési levéltárak közül kiemelkednek az egykori hegyaljai mezővárosok iratai, amelyek között az egyik leggazdagabb Tokaj levéltára. Különösen jelentős feudális kori iratanyaga, pl. az 1610-es mezővárosi törvénykönyve leírta a Bocskaifelkelés történetét. Sátoraljaújhely város levéltára négy fondra tagolódik. A város legrégebbi, 1925—1926-ban rendezett iratanyaga 1617-1876-ból