Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - A kezdetektől 1849-ig

Dokus Lászlóval és Fekete Károllyal együtt ellenőrizzenek minden levéltári hiányosságot, mivel bizonyos iratokat nem talált meg a megye főjegyzője, azonban Kazinczy ék munkájukat ténylegesen 1820-ban kezdték el. 1820-tól kezdődően 1831. július 31-ig dolgozott Kazinczy Ferenc a levéltárban, mint „a vármegye napibérese". A Szirmay-féle Acta Politica (köztárgyú iratok) elnevezésű sorozatból elkezdte a különleges történeti értékek kiválogatását, gyűjtését. A két nagy előd alakította ki a különleges történeti értékű gyűjteményt, melyet nevükkel SZIRMAY-KAZINCZY-féle históriai iratoknak nevezünk. Kazinczy levéltári foglalkoztatásával a vármegyének kettős célja volt: egyrészt a szegényen élő irodalmi vezérnek és családjának anyagi segítséget nyújtani, másrészt nagy tudását, történelmi ismereteit, rendszeretetét, ügybuzgalmát a levéltári munkába bevonva kamatoztatni. Az ő levéltári munkája elsősorban a hiányok felmérése, a levéltári rend visszaállítására irányult, de teret kapott a saját gyönyörűségére való búvárkodás, történeti közlemények, családtörténetek írása is. A Szirmay által rendezett irategyüttest tovább bővítette, kiegészítette. Kialakította az AUTOGRAPHUMOK és RÉZKARCOK együttesét a híres történelmi személyiségek kézírását tartalmazó okmányokból, melyet saját gyűjteményének hozzáadásával is gazdagított. A gyűjtemény — amelyben a Kazinczy készítette mutatóval lehet eligazodni — a levéltár egyik legtöbbet kutatott irategyüttese, különleges értékű forrása a 17—18. századi magyar történelemnek. Az a 11 év, melyet Kazinczy a levéltárban töltött, fáradhatatlan munkabírással telt el, és nemcsak a hivatal belső életére volt hatással, de újításaival egészen modern intézménnyé