Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

kim én a Tanács,(így !) féllyétek az Istent s tanullyatok szorgalmatossan, mert én ennél tinéktek nagyob kincset nem adhatok s nem is hagyhatok, asztis szüntelen elméteken tárcsátok, hogy az én életem ma holnap szemem hunyásával (így!) El hidgyétek sok farkasok vésznek körül, és ha tudomány nélkül lesztek, könnyen el nyomnak benneteket, promotiót sem válhattok, mert úgy látom, az pennának töb hasznát veszi ember, mint a kardnak, noha a kardot sem disvadeálom, de a pennával ékes az, nemis vonnya ki a penna a kardnak az élit. Én ezeket tinéktek meg írtam, ezt meg olvasván félre tehetitek levelemet, vagy az feledékenységnek tengerében vethetitek, de ha meg nem fogadgyátok istenes intésimet, bizony ti sirattyátok azt meg, nem más, az hegedűt penig akár mikor meg talállyátok, ha veletekis az Isten az fűsz fára nem függeszted, mellyet kegyelmesen távosztatni méltósztassék, kívánom. Datum Deregnyő die 10 Mártii Anno 1709. Jót kívánó Édes Attyátok Galambos Ferenc m. p. 30. Hitszt, 1710. március 10. Bulyovszki Dániel a fejedelemhez: javaslatokat tesz a Vay Adám által bérbe vett máramarosi sóaknákból járó só szállítására, a szállítás módjára és felhasználására. Eredeti. MOL RSZL G. 19. II. 2. e/A. - 1 Külső címzés nincs.] Felséges Fejedelem nékem jó Kegyelmes Uram. A sónkbeli quaestusnak ott alat való foltatására nézve lerándulhatok talán proxime magam is, jó karban hagyván itten dolgaimot. Azalat pedig alázatossan akartam Felségednek jelenteni: Minthogy az Ur Vay Ádám Uram az arendában 4000 kősót tartozik leszállítani, de a háromszázát csak ide Husztra, az ezerhétszázat pedig a munkácsi szügségre nézve Váriban, talán nagyobb hasznára esnék Felségednek, ha ezen ide és Váriban szállítandó soó is egész Tokajig promoveáltatnék, ide pedig és Munkácsra, majdan füvet adván Isten, a dominiumokbeli szegénységnek segétsége által is, minden expensa nélkül lehetne talán annyi sót szállítani, mert ami illeti a Tokajban leküldendő Felséged savát, úgy veszem észre, annak legnagyobb baja s költsége: hogy itt a szállyait megszerezzék, és aki most annál is nehezebb, hogy a portusra szállítsák, azután kevés költségei mégyen le, úgyhogy Váribúi talán csak 6, vagy ad summum 7 forintban telik száza, Tokajig való leszállítása. Ha tetszenék azért Felségednek is ezen csekély alázatos opiniom, idején méltóztatnék Felséged Vay Uramnak kegyeimessen commitalni felőle, szállítaná azon sót is egyenessen Tokajba, kitudván a készpénzbeli arendábúl, ami expensai lennének innét és Váribúi azon sónak leszállítása alkalmatosságával, avagy ha az terhire lenne őkegyelmének, innét is lehetne rendelnünk egy