Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

kait Kassáig, azon alkalmatosságai it való Tisztartó Nemzetes Dűlfi György Uram el kérte magát innen, hogy együtt az fiammal visza jűn, oly praetextus alat ment el ő kegyelme, hogy az uraság sértessek helyre hozván, közzülök kit ide, s kit penig Kassára fog administrálni; ő kegyelme mind eddig is oda vagyon, el menetele után let értéssemre, hogy mindennemű portékáját valamié itten volt, Kassára transponáltatta, sőt el múlt nyáron is mindenféle éléssel rákot szekereket küldőt oda, mely cselekedeteibül ő kegyelmének veszem észben, hogy oda akar maradni, itten indisposite hagyván a dolgot, magamnak Kegyelmes Uram, valóban nagy munkát causai ő kegyelme, melyet ugyan életem fottáig nem denegálok, eddig is kegyeimessen ki adot instructiója szerint igyekezvén tellyes tehecségemmel folytatnom Excellentiád it levő oeconomiáját. Amint hogy az adót is már Isten jó voltábúl collectáltatván, nagyob részént az restántiának is negyednap alat végére járok. Alázatossan reménkedem Excellentiádnak, kegyeimessen cogáltassa maga tiszti mellé Tisztartó Uramot. Ez előt ötöd nappal circiter, az ellenség körül fogván, kinek nagyobb része ma is Rosnón és a tájján subsistai, Excellentiádnak az it való Oeconomiában volt 60 darab marhája, való nem voltak tartani valók. It való hű szolgái consensussábúl Fölséges Urunknak és Nagyságodnak limitáltatván, 72 mására extendáltatot, melyet fel füstöltettem oly véggel, hogy az Nemes Vármegyebeli helységek, az kik (tudni illik) nem praestálták az vágókat erga limitationem, vagy in natura, vagy penig in paratis restituállyák, mely is mi módon folyón és mikint fog teczeni, Excellentiád kegyelmes dispositiójában fog állani, azon lévén telyes tehecségemmel, hogy az Uraságnak kára ne legyen, az tartani való marhákat az majorban meg hagyattam, reménlvén, az télbül ki tengethettyük a juhokkal együtt. Kegyelmes Uram, ha Dulfi Uram a tájján másra applicáltatik és Excellentiádnak kegyelmes teczésse lészen, én itten szerzek igaz szolgát azon tisztre, a kivel az Uraság nem fog kárt vallani. Ezekrül Excellentiádat nem örömest búsítottam volna, de Kegyelmes Aszszonyomnak az alkalmatosság nem engedvén írhatnom, mind távúi léte miat ő Excellentiájának, s mind más állapotokra nézve. Hogy Excellentiádat merészlem búsítanom, kegyelmes engedelmet várok. Excellentiádnak érdemem felet való nagy Kegyelmes Uramnak, Patronussomnak meg elemedet szegény alázatos szolgája Idősbik Fáy István. 245. Hely és kelet nélkül (1708?) Az. Aranyossszékről elmenekültek panasza a fejedelemhez Zemplén megyei quártélyuk elvétele és ellátatlanságuk miatt. Eredeti. MOL RSZL G. 19. II. 2. h. 41. cs. Pag. 199-200.