Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

[Más kézzel: [ 1710. Méltóságos Magjar Országi Fü Generalis, és Locumtenens Nagj jó Kegyelmes Uram. Alázafosan akarám Excel lenti áj át informálnom, miképen procedálhatunk az hajdúk collectatiójában, melletem levő Kassai János Uram assistentiájával, az Hegjek alat mint egj tizen négjet nagj nehezen őszve szedvén, indultam vélek az felső processusokra, de azokra is nagj vigjázás kelletik, hogj eine szökjenek, mert egj felől az mint szegjük, úgj másfelől meg el szöknek, azokat az kik vadnak, örömest küldenem, de ha csak harmad negjed magammal maradok, nem bátorságos, job volna ha Excellentiájának teczenék, talám job volna, alítanák ki az Földes Urak, és azoknak tistei, ki ki reájok obveniált hajdúkat, mind restans és szökötteket, ha az bírákat fogatom, tíz helj sem vár meg, Isten nagj njomoruságal és éjeli nappali szoros njukhatatlanságal lát miajok, job volna nem élnem, minden nemű médiumot gondolnék, az mit jobnak iránzanék, de nem tudok mit tenni, azért továb mit parancsoljon felölök, alázatosan el várom Excellentiájátul, vadnak sok heljekrűl olj el szőkőt hajdúk, hogj még híreket sem haljuk, fegyverekel, munderokal oda vadnak, elő nem alíthatjuk; parancsolt vala Excellentiája az meg őletet Lengjél dolga iránt, azok nem mások lehetnek, Tolczván és Sárában lakó katonáknál, és ot körülvalók, egj pataki ember egjet ismert meg bének, Tolczvai Major János fiát, mondotta, csak azt fogassam megh, kimongja társait, de semiképen kezemre nem keríthetem, valahova fordulok igen vigjáznak reám, és keménjen fenjegetnek, már házamra is jütenek écakának idején, de reám nem ronthaták az ajtót, csak nagj káromkodással mentenek el, mondván ördög teremtette, köszönd, hogj be nem mehetünk, mert ha száz lelked let volna is, apróra vagdaltunk volna, csak koczkán járok utamban, ez el mult napokban is utamat álloták volt Velejte táján, öszve puskázván, kiczinben marat életem, e napokban eset ilj casus is, Bodrog kőzőt, fel akartak kereskedő szekereket verni, egjet által lűtek az katonákban, kit be vitek faluba életben, de viratig meg holt, társait kimondotta, Bényei katonák, égik Misti István, másik Nagy István, harmadik Kis Miska, az is Bénjei, a kit által lűttek, engem igen kerülnek, meg nem foghatom, hamaréb kezekben akadna az Regiment beli tiszteknek, úgj kinjomozhani volna(sicl) azon tolvajokat; igen sok tolvajságot visznek véghez, job része hegjalljai katonákbul álló, ezekrül alázatossan akarám Excellentiáját informálnom, ugj gondolom, azon Regimentbeliek ki ennek előtte Szálai Páll Uram Regimentje volt. Kívánom Isten eletesse Excellentiáját szerencséssen országunk boldogulására. Költ Nagy Kázmérban Die 3. 7bris Anno 1710. Excellentiájának leg kisseb alázatos szolgája Domoki Sigmond m. p.