Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - Privilegizált városi lakók

nak, ugyanakkor nemesi házakba is lehet katonát beszállásolni."

3 5 évvel később megerősítést nyert a nemesek igás szolgáltatása. 1742-ben statútum készül a tizedekről, s ezzel együtt a tizedesek hatásköréről. Őket azért említjük a nemesek között, mert az összeírásokból beigazolódott, hogy tizedeseket, vagy kapitányokat szinte kivétel nélkül a nemesség soraiból választottak. Az ez évi rendelet szerint Miskolc városát ugyanúgy kell tizedekre bontani, amint azt 1724-ben felosztották. A tizedesek pedig kötelesek elvállalni a megbízatást, mellyel felelősséggel tartoznak az éjszakai strázsák kijelölésére. Egy évvel később statútum születik a kereskedelembe bekapcsolódó nagyszámú nemességről, mégpedig a nemesek árusítási jogáról. A fentiekből is világosan látszik, hogy sokszor vármegyei nyomásra, de a város rendjének és nyugalmának érdekében, a magisztrátus kezdeményezésére is létrejöttek azok a statútumok, amelyek a város privilegizált elemeit is kénytelenek voltak rendre utasítani. A szabályozás mellett észlelhető, hogy a nemesség városunk politikai és gazdasági életének mely részein aktívabb. A továbbiakban rátérnénk a városi nemességnek a 18. század második felében betöltött számarányának vizsgálatára. Ehhez természetesen mint legfőbb forrásként először említessék meg a II. József korabeli első magyarországi népszámlálás ilyen irányú kimutatása. Az összeírás szerint, az 1780-as években Miskolc társadalmában 6424 férfi tagjából 30,48% volt nemesi rangúd Látni fogjuk, hogy a város helyi összeírásaiban ez a 30%os nemesi arányszám hogyan is alakul. A század második felének társadalmát négy metszetben, négy kémény és pince összeírás alapján kíséreltük megvizsgálni. A négy kiválasztott városi összeírás alaposság és körültekintés viszonylatában véleményünk szerint nagyon jónak mondható. A kiválasztott idősíkok, a század második felének arányos időelosztását is figyelembe véve, a következőképpen alakultak: 1764, 1781, 1783 és 1790. Mind a négy összeírás gazdag adatát számítógépes feldolgozásnak vetettük alá. így a továbbiakban a lehívott csoportosított adategyüttesek végeredményeit közöljük. Az 1764. évi kémény és pince összeírásban 115 utcák szerinti bontásban a nemeseket és a nemteleneket kivétel nélkül, szinte házról-házra nyomon követhetően írták össze. Az adóztatási célzattal készült összeírásban 1780 családfő neve szerepel. Ebből 638 nemesi származású, tehát az összeírtak 35,84%-a. Szembetűnő, hogy 1764-ben a Felső Újjváros részben egyetlen nemes sem lakott. Ugyanez a helyzet a Kis Arnóth utcai 22 család lakójá113 Lásd még: Bm. L. IV A. 1501/a. II. kötet 6-7. p. 114 DÁNYI D.-DÁVID Z., 1960. 44-45. p.