Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - Privilegizált városi lakók

mesijundusra került, ők többségében iparosok és hospesek (görögök, zsidók, olykor németek és szlovákok). Lássuk talán Szilvássy István fundusán dolgozó három taxás nevét: Petrus Decius, Adamus Floh, Judaeus Isak. Az elmondottakat megerősíti Almássy uram fundusbeli taxásainak neve is: Joannes Mészáros, Stephanus Csizmadia, Joannes Tóth. A példákat hosszasan sorolhatnánk még. A taxások második csoportját az a 41 fő alkotja, akik a város

ßindusan kaptak munkát. így a város Fábián, Új Város, Derék, Hunyad, Meggyesallya utcáin és a Patkány soron lévő telkein molnárok, hajdúk, ötvösök, vargák, szabók, csordások, juhászok, stb. kaptak helyet. A továbbiakban sorra kerül az a 37 nemes ember, akik egyik-másik nemes társainak szabad telkeit bírják. 5 nemes ember a város

ßindusait bérli. Végezetül a Papszer utcai nemesek Írattak össze, akik 24-en voltak. Summa summárum a taxát fizetők a fél évszázaddal korábbi 53 családfővel szemben immáron 348-an vannak. A fenti számadatok kiválóan tájékoztatnak arról, hogy a nemesség száma fokozatosan emelkedett. A lakosság lélekszámához viszonyított arányáról nehéz beszélnünk, hisz a népességszámot ebből az időből csak becsülve ismerjük, ezért nem bonyolódunk megalapozatlan viszonyításokba. A fenti források tájékoztató számadatai a nemesi rangúakról és szabadokról akkor lesznek igazán hasznosak a kutatók számára, ha statisztikusaink segítségével pontos képet kapunk a korabeli lakosság lélekszámáról. Persze ne feledkezzünk meg a bármennyire is precíznek és pontosnak vélt fent közzétett összeírások más jellegű forrásokkal történő összevetéséről sem. Időzzünk el még egy kicsit a miskolci nemességnek a 18. század első felében betöltött szerepénél. Miután Miskolc városa magát vármegyei székhellyé küzdötte fel, a befolyásosabb és vagyonosabb családok siettek a városban maguknak kényelmes lakóhelyet biztosítani. A vármegyebeli nemesek, nagyobb birtokosok szép házakat építettek s ekként a város külső alakja is évről-évre tetszetősebb lett. Már 1690-ben is 29 nemesi kúria, pontosabban nemesi vagy curiális háztelek volt Miskolcon. Ebből a 29 lakott curiális telekből 23 a főutcán helyezkedett el. Ilyen háztelkek tulajdonosai voltak: a Dőry, a Bárczay, a Kovács, a Kéry, a Busa családok, a tapolcai apát, a Tilay família, az Eötvösök, a Kapossy, a Bodolay, az Aszalay, a Forgó, a Szikszai, a Gellérffy családok, a Pálos barátok, a Kecskeméthyek, a miskolci Mészáros Céh, a Palóczy, az Uza, a Szirmai, a Bük, a Szabó, a Csindor, a Csorna, a Pathay, az Ebeczky, a Nagy családok, ahogy ezt Marjalaki Kiss Lajos kimutatásából megtudhatjuk.

96 96 MARJALAKI Kiss L, 1957. 120-122. p.