Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - Privilegizált városi lakók

juk mondható az a kijelentésnek egyszerű, de a megvalósításhoz rengeteg fáradságot jelentő megfogalmazás, hogy „pozitivista szemlélettel" igyekeztek minél több adatot felkutatni a nemesség múltjáról is. Az újabb kutatások közül Veres László nemességkutatási próbálkozását emelném ki.

87 Ő már tendenciákat próbál felfedezni a már felkutatott források adatainak felhasználásával, ugyanakkor az eddig még nem ismert újabb források közbeiktatásával. Már korábbról ismertük a nemesség helyi létszámára vonatkozólag, hogy 1563-ban 21 nemesi kúriát mondhattak magukénak, 1689-ben pedig a vármegye 545 Miskolcon lakó nemest íratott össze, számukat a betelepedő vidéki nemesek, a királyi és zálogos uralom nemesítései növelték meg egyre erősebben. így érkeztek városunkba a későbbiek folyamán oly nagy szerepet játszó négyesi Szepessyek, a Jelsőpulyai Bük és Bárczay család, majd a Dőry, Borsy, Fáy, Móré, Csernél, Szirmai, Jászy, stb. család szerzett birtokokat Miskolcon. Idővel a címerlevelet, armálist szerző többségében birtoktalan nemesek és a régi vagyonos, érdemeikre, amiért kapták birtokaikat büszke possessionátusnak hívott donációs nemesség között ellentétek támadtak. A vármegye a kettő közötti viszony szabályozására már 1698-ban olyan statútumot alkotott, amelyben csak azokat tekinti possessionátusoknak, akik legalább egy portának negyed részét, vagyis Miskolc esetében egy fundusnyi saját földet felmutatni tudó jobbágyot, avagy négy zsellért mondhatnak magukénak. Ebben az időben Borsod vármegye miskolci járása mindössze 23 possessionátust számlált, akik persze a megyei székhelyen is birtokosok voltak. így pl.: a mindenkori tapolcai apát, a pálos remeték, a négyesi Szepessyek, a Dőryek, a Szirmaiak, vagy akár név szerint is Bük László, Danka Balázs, Szentmiklóssy György, stb. A századelő miskolci nemességének többoldalú megismeréséhez Veres László további három, eddig forrásként nem használt összeírást vizsgált meg. Dolgozatunk korszakhatárait figyelembe véve talán a legkorábbi öszszeírás az armalista nemesek létszámának kimutatása tekintetében, az 1695. évi.

88 A lajstrom 213 armalista családfőt vesz számba, ami a napjainkban elfogadott kulcsszámot figyelembe véve, a miskolci armalista nemesek száma így közel 1100 főre rúg. Miskolc lakosságának egynegyedét jelentette. A libertinusokkal együtt pedig a felét. Itt azokra a szabad elemekre, libertinusokra gondolunk, akik a 17. századi Miskolc tulajdonképpeni polgárai voltak. A zálogos uralom idején megváltották házaikat és társz VERES L, 1991. 132-134. Lásd még: SZEKFŰ Gy., 1935. 235-576. p., PÁLMÁNY B., 1984. 3Z-159.p., PÁLMÁNY B., 1994. 49-72. p. és FAZEKAS Cs., 1997. 156-171. p. 88 Bm. L. IV 1501/b. Spec. XXI. Fase. I. No 4.