Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A jobbágyvárossá visszahelyezett Miskolc

litikájának valóra váltása, amely végül a diósgyőri uradalom történetében a bortermelés, az erdőgazdálkodás és az ipar terülten hozott döntő változást. A mezővárosok ellen indított földesúri támadás, önállóságuk csorbítása, az uradalom gazdasági egységének megteremtését szolgálta, ami a szakszerű gazdálkodás megteremtésének egyik feltétele volt."

78 Miskolc esetében a Grassalkovich-féle szerződést 1755. augusztus 24-én írta alá a város vezetése. Mindezek tudomásulvétele után félő volt, hogy a református többségű városban megindul a rekatolizáció folyamata. Erre a félszre azonban Grassalkovich rögvest reagált, a szerződés aláírásának másnapján, amikor kiadta a királynőnek még május hó 24-én kelt oklevelét. Ebben biztosította a reformátusokat, hogy meghagyja javaik birtokában és vallásuk szabad gyakorlásában. Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette Grassalkovich miskolci földesurasága. 1755. december 21-én ugyanis Mária Terézia 16 évre elzálogosította neki a diósgyőri koronauradalmat, amelynek akkoriban a győri erdőségeken felül legértékesebb része Miskolc volt.

79 Grassalkovich Antal ahogy a nem nemesekkel külön szerződést kötött, úgy a nemesekkel is. Az utóbbiakkal 1761. január l-jétől számított 32 évre (1793-ig) 24 ezer frt. fejében kötött szerződést a kamara Grassalkovich kezdeményezésére.

80 Az oklevél biztosította a zálogösszeget, kikötötte, hogy megváltás esetén a nemesek az úrijog elismerése címén egy telek után hozzátartozó pincével és zsellérekkel 6 frt.-nál többet nem fizetnek. Ugyanakkor, ha Miskolc eladóvá válna, a nemesség számára elővételi jogot tartott fenn s biztosítást nyújtott a nem nemeseknek 41 889 rénes frt. és 14 200 magyar frt. követelésükre.

81 A 18. században készült diósgyőri uradalmi összeírások a kis területű majorsági birtokokról is tájékoztatnak. Ezek a conscriptiok azonban nem adnak hű képet az uradalomban folyó majorsági gazdálkodásról, mert a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában, gazdasági fejlődésében az iparnak volt jelentős szerepe, amely csökkentette a majorsági gazdálkodás jelentőségét, így az uradalom majorsági földjeinek elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és a gazdálkodás jellegéről nem állnak rendelkezésünkre 18. századi adatok. Az allodiális földek megoszlását leghamarabb 1848-ban rögzítették. Miskolcon ekkor 97 hold szántó és 227,25 hold rét került földesúri kezelésbe. Veres László álláspontját elfogadva mi is osztjuk azt a véleményét, hogy „az allodiális birtokok kialakulása - így Miskolcon is - nem le78 VERES L„ 1980. 37. p. 79 A korszak gazdálkodásáról bővebben lásd: VERES L, 1979. 199-213. p. 80 A királyi kincstár és a miskolci nemesek közötti 1760. augusztus 27-én Gödöllőn kötött négy pontos szerződés latin nyelvű szövegét lásd: SZENDREI J., 1890. 466-468. p. 81 LEVELES E., 1929. 89-90. p.