Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A zálogbirtokosok utolsó évtizede
MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE A zálogbirtokosok utolsó évtizede Zálogosítással a diósgyőri koronauradalom több, mint másfél évszázadon át (1536-1703) magánosok kezére jutott, akik másfél év kivételével birtokolták azt. A bennünket érintő utolsó évtizedben a diósgyőri uradalom legfontosabb jószága, Miskolc mezőváros három családnak a kezén volt. A domínium egy részét leányágon bírta a báró Haller család (mint Nyáry Borbála, Haller Györgyné leszármazója) és a Bossányi család (mint Nyáry Krisztina, Bossányi Lászlóné leszármazója), de ez utóbbi család részét zálogjogon a Dőryek szerezték meg; végül a Csernél részét (I. Rákóczi György adományából) a Szepessy család bírta, de ezt az id. Szepessy Pál hűtlensége következtében a királyi fiskus az általunk vizsgált korszakot megelőzően elkobozta. 50 A Nyáryak és a Hallerek egy évszázadnál több ideig voltak a koronauradalom részbirtokosai. Négyesi Szepessy Pál 1666 áprilisában vette zálogba Csernél György részjószágait. Szepessy azonban nem sokáig élvezhette javai jövedelmét, mert a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a királyi kamara 1670-ben elkobozta jószágait. Birtokszerzeményei Borsod vármegyében ekkor már tekintélyes uradalmat alkottak. Birtokrészei voltak Varbón, Miskolcon, Diósgyőr várában, Berente, Parasznya, Visnyó, Keresztes, Sály, Kövesd, Szuhogy falvakban, Pély, Fejéregyház és Négyespusztákban. A mindenkori politikai helyzetet jól érzékelő Szepessy a Thököly-felkeléshez is csatlakozott, ahol a fejedelem egyik fő emberévé lett. A felkelés leverése után, 1686-ban ismét elkobozták az időközben már elhalálozott és addigra apránként visszaszerzett birtokokat. III. János lengyel király közbenjárására és ifj. Szepessy Pál kérelmére ezer köböl búza fejében az uralkodó visszaadatni rendelte a miskolci, az ongai, az 50 Bm. L. BOROVSZKY-hagyaték, TÓTH Péter által kigépelt kézirat 52. p.
