Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS, VISELET

Apát Uraság Korcsmárosa (Piacz), Tambúr Korcsmáros (Piacz), Ujjvárosi Korcsma (Ujj Város Petze mentiben). A társasági élet előkelőbb és kevésbé zajos színterei voltak a vendégfogadók és a kávéházak. A 18. századi Miskolc legfontosabb vendégfogadói voltak: a Zöld-fa, Csillag, Három rózsa, Arany Bárány vagy Mindszenti, a Curia Regalis, a Fekete Sas és a Korona vendégfogadók. Az első miskolci kávéház 1788-ban nyílt meg, ami a társasági élet egy fejlettebb szintjét jelentette, ahová „mulatni s főleg kártyázni járt" a polgárság. Több kisebb-nagyobb kávéház mellett legismertebbé a Rorárius, majd a Rácz kávéházak váltak.

23

' A lista teljessége kedvéért a nem bor után szomjúhozó városlakó és átutazó meglátogathatta a ser- és pálinkqfőzdéket is. Az első serházak városunkban már a 18. század elején megjelentek. 1709-ben Mindszent területén a tapolcai apátság serfőzőjéről tudunk, de nem sokkal később egy 1714. évi bejegyzésből kapunk hírt „az Hunyad utcán kívül való városunk közönséges Serházá"-ról.

232 Ezeken a mulatóhelyeken itták meg a koma poharat ha gyermek született, esküvők alkalmával ha nősült a fiú vagy férjhez ment a lány, de ide tértek be a férfiak temetések után is, hogy halottaikat elsirassák, bánatukat feledjék. Őszi és téli esték alkalmával a pincesorok valóságos utcát képeztek. Ilyenkor csaknem minden ablakban ott lógott a mécses, hívogatóan a betérni vágyónak vagy a várt ismerősöknek jelezve. Bodgál Ferenc kutatásai nyomán kapunk bepillantást a 18. századi Miskolc népének táncéletébe és viseleti szokásaiba. Tőle értesülünka táncra kedvet kapott, de botrányos viselkedésük folytán a megyei levéltár peres irataiba bekerült miskolciakról. A tanúkihallgatás beidézettjeii a korcsmák, a vendégfogadók, az avasi és tetemvári pincék vasárnapi táncmulatságainak résztvevői voltak. 1786-ból a Rózsa korcsmákban táncolókról, 1788ban Lucziné korcsmájában fél lábon táncoló inasról olvashatunk. 1778ban a Gomora korcsmában Bodnár Andrásnak „nagyobb gondja volt a táncra, mint gubájára" és 1799-ben a verbunkkal való katonafogás, verbuválás még általános szokásáról történik feljegyzés.

233 A végrendeletekben és a peres aktákban szórvány adatok lelhetők fel a miskolci parasztok, polgárok, nemesek viseletére vonatkozóan is. Pl. Bogáthy Mihályné 1764-ben számba vett ingóságai között a következő ru231 Bővebben lásd: DOBROSSY I., 1985. 38-65. és 94-107. p., valamint KOMÁROMY]., 1956. 48-53. p. és DOBROSSY 1., 1981. 93-101. továbbá DOBROSSY I., 1991.257-279. p. 232 DOBROSSY I., 1985. 79. p. 233 BODGÁL F., 1962. 5. p. illetve Bm. L. 1786. évi városi jegyzőkönyv, Bm. L. Sp. IX. 1788. No 620, Bm. L. Sp. XIII. 1778. No 93. és Bm. L. 1799. No 465.