Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS, VISELET

ről beköltözött armalista és birtokos nemesek, sőt a görög kereskedők, hanem azokat díszes cserépkályhákkal, sőt falfestményekkel díszítették. Ránk maradt alkotásokból ismerjük, hogy általánosan elterjedt körükben a családtagokat megörökítő arcképekfestése. Persze, közülük sok elkallódott, de leírásokból, vagyonleltárakból tudomásunk van arról, hogy a városban és a vidéki kúriákban nagyon sok olajfestmény függött a falakon. Sok esetben vándorfestők munkái voltak ezek. Marjalaki Kiss Lajos lelkes kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy Miskolcon a 18. század utolsó harmadában 3 színvonalas festőművész dolgozott: Vorenenczki János „piktor" (1768), Lieb Ferenc és nemes Fabriczius Jakab Ignác „kép írók" (1777). Mind a három művész több mint két évtizeden át lakott és dolgozott Miskolcon (1768-1794). Vorenenczkit a minoriták foglalkoztatták, Lieb Munkácsy Mihály egyik őse lehetett, Fabriczius pedig a görögkeleti egyház megbízásából festegetett. Sajnos, a 3 miskolci festőművésznek fennmaradt alkotásait nem ismerjük.

220 Miskolc irodalmi életének történetével Szendrei János után nagy alapossággal Csorba Zoltán foglalkozott. A város irodalmi életére és műveltségi viszonyaira sok érdekes, eddig kevésbé ismert adatra bukkanhatunk a miskolci levéltár gazdag tárházában. A század első felének szellemi élete sok vonatkozásban még elmaradottnak mondható,

221 hisz az Égetőpáston gyakorta gyújtanak máglyát a boszorkányperek áldozatainak.

222 A 18. század második felében városunkban született Dajka Gábor, korának egyik legnagyobb magyar lírikusa és Nagyváthy János, a magyar gazdaságtudomány kiváló megindítója. Kevésbé ismertek, de irodalmi tevékenységükkel maradandót alkottak: Palóczy György, Debreczenyi Bárány Péter, Bárány Ágoston, Mahovszky József és mások. Miskolcon élt négy évtizeden át 1825-ben bekövetkezett haláláig Benkő Sámuel fizikus-orvos, nagyhírű természettudós, a haladó tudomány képviselője és a miskolci történetírás atyja. A 12 tudományos igényű munkájából az egyik Miskolc város helyrajzát és helytörténetét tárgyalja („Topographia oppidi Miskoltz historico-medica"), amely máig is forrásértékű munkának számít városunk történetét kutatók számára. Az ő nevéhez kapcsolódik a legrégibb időjárási megfigyelések egyike, amelyet Magyarországon a 18. században végeztek. Miskolcon 14 éven át (1780-1793) ki220 HOM HTD 74.423.61. MARJALAKI KISS L.: Művészeti és irodalmi élet Miskolcon a 18-19. század határán, 94. p. (Kézirat) 221 Ennek bizonyságára lásd: HOM HTD 74.423.23. vagy 74.423.148. MARJALAKI KISS L.: Orvoslás módja Miskolcon 1718-ban (Kézirat) és HOM HTD 69.5.22. Rontás és gyógyítása Miskolcon 1728ban (Jegyzőkönyvi kigépelés), ugyanakkor SASVÁRI L., 1980. 28—31. p. 222 HOM HTD 76.869.16. BODGÁL F.: írók, olvasók, literátorok 1. p. (Kézirat)