Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROS 18. SZÁZADI KÉPE - Az avasaljai város bel- és külterülete a korabeli kéziratos térképeken
A 18. század elején az avasaljai városlakók többsége, jelesül a jobbágyok, a zsellérek, a szegénynép fából épített, náddal, zsúppal vagy gazzal fedett házakban lakott. A templomok - a Deszka-templom kivételével -, a városháza, a nemesi kúriák, tehetősebb polgárok házai azonban kőből épültek és zsindellyel fedettek voltak. A város mozgalmasabb pontjai, a már említett vízimalmok, a mészárszékek és a korcsmák, valamint az időközönkénti heti és országos vásárok voltak. A fenti vázlatos városkép Miskolc város levéltárában fellelhető és felkutatott részadatokból állt össze. Sajnos nem vagy csak igazán kevés az a forrásanyag, amely a szemtanúk hitelességével szólna Miskolc korabeli városképéről. A várostörténészek közül Leszih Andor volt az, aki igyekezett felkutatni a régi miskolci krónikásokat. 8 így négyesi Szepessy Pál naplóját is, amely az 1706-tól 1718-ig terjedő időszakaszról tudósít. A napló anyagában Leszih Andor különösképpen értékesnek tekintette a miskolci naplóírónak a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó adatait. Ebből közzé is teszi a Történelmi és Régészeti Közlemények hasábjain a Rabutin felégeti Miskolczot, Döghalál Miskolczon 1710-171 l-ben és a Más csapások c. részeket. A század első felének krónikásai közül Bél Mátyás az, aki miskolci tartózkodása idején jól megfigyelte a város szerkezetét, az itt élő lakosság életét megyei leírásában meg is örökítette. Miskolcon 1730 és 1736 között járhatott Bél Mátyás. A város leírását latinul olvashatjuk, az értékes forrás Podhradczky József által készített másolatát őrzi az MTA Kézirattára és hosszú ideig Megyei Levéltárunk is, amely azóta a többszöri költözés folyamán elkallódott. Az alábbiakban a témánkhoz kapcsolódó részeket idézzük. 10 „A magyar kúrián [itt: a legfelsőbb bíróság] latinul Miskolczinumnak nevezik. Egy szőlőtermő domb alatt fekszik, annak keleti oldalán oly módon, hogy bár nagyobb része síkságon terül el, néhány utcája azonban a fölötte magasodó domb meredek lejtőire is felfut, így annak az egész keleti oldala egy bizonyos rendszer szerint s amennyire lehet, be van építve. A város észak felé nyúló végén ugyancsak szőlőtermő dombok magasodnak, ezeknek a lába a város határa. Eszerint tehát Miskolc egy völgyben terül el, amely völgyet szőlőtermő dombok zárják le: egyikük - mint egy pajzs - délről, másikuk pedig északról védelmezi a várost, amely egyébként keleti irányban a mezőkre, nyugati irányban pedig egy másik völgyre nyílik. Ez utóbbi völgy Diósgyőrön is túlra terjed, mindkét oldalán hosszan elnyúló, 8 LESZIH A. 1959. 23-24. p. 9 LESZIH A., 1927. 120-121. p. 10 TÓTH R 1984. 65-66. p. ugyanakkor BELIUS, M., 1742. és BÉL M., 1984. 65-69.p.
