Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság nemzetiségi összetétele
előztem, és hét vagy nyoltzszor úgy pofon vágtam, hogy a fejkötője ki hullott a fejéből, egyébbképpen pedig nem bántottam..." Az igazsághoz hozzátartozik, ha a másik félnek az esettel kapcsolatos véleményét is megismerjük. Elmondása szerint „maga Tremmel Vencel egy erkölcstelen, makacs, mindenekkel veszekedő, vérengző természetű ember, aki senkivel és soha békével nem maradhat, minden keresztény felebarátját üti, veri, üldözi, és az illy másoknak kínzásai előtte már csaknem szokásban vált... A büntetést méltán meg érdemli, annyival is inkább, mivel én ezen Nemes Város Tanácsához tartozó Tagjának Hitvese lévén, és a ki gyermekségeimül olta mindenkor fedhetetlen életett éltem. Közönséges megbotránkoztatás nélkül, ezen nem emberi módon esett meg verettetésemet ell nem lehett szenvedni." A miskolci korabeli peres ügyek sorában teljesen szokványos lenne ez az eset is, ha nem a „Zsidó" és „Keresztény" gyűlölet pattintotta volna ki a viszálykodást. Lapozzunk bele a vármegye és a város jegyzőkönyveibe, hogy milyen statútumok születtek a miskolci idegen elemek rendszabályozására. Megyei részről már 1724-ben intézkedés történt a miskolci házak között kalyibát építő cigányokról. Az intézkedés oka nem a cigányság városunkból való kitiltása volt, hanem e kalyibákban lévő szabad tűzhelyek veszélyessége miatt történt. Az ellenszegülőket 40 botütéssel büntették. Két évvel később a helytartótanács kemény intézkedést foganatosított a cigányok városokból és falvakból történő kitelepítésével. Ennek nyomán Miskolc és a megye területén lakó cigányok kitelepítésére rendelet született. A kezdeti sikerek ellenére végleges megoldás így sem született a cigányság otthonteremtése dolgában. 198 A vármegye vezetőségének odafigyelését dicséri, hogy amikor 1728-ban a miskolci mészárosokról statútumot alkotott, akkor tekintettel volt a zsidóság hagyományaira, így megengedték nekik, hogy saját mészárszéket építsenek a kóserhús árusítása végett. Ugyanebben az évben a meggazdagodás útjára lépett görög és zsidó kereskedőkről született intézkedés. Oka az, hogy többjüknek 500 hordó aszú szőlőből készült bora, sőt ezenfelül 300 hordónál is több aszúból készült esszenciája volt. Az ebből a vagyonból született tőke a megyében és Miskolc városában forgalomban lévő pénz rendes forgalmát, az adófizetők nagy kárára, zavarta meg. 50 évvel később, Miskolc lakosságának uradalmi jobbágyokká történő visszahelyezése ellenére, a szerfölött megsokasodott görög kereskedők készpénzel váltották meg a földesúri terheket. 199 198 TÓTH R-BARSI ]., 1989. 70. és 75. p. 199 TÓTH R-BARSI ]., 1989. 77. és 123. p.
