Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság foglalkozás szerinti tagozódása és vagyoni helyzete

A fentiekben említett céhes iparűzó'k és az őstermeléshez kapcsolódó szőlőbirtokosok és pincetulajdonosok a város szélesebb rétegeinek foglalkozását jelentették. Súlyában e két foglalkozástípushoz hasonlítható, de a kereskedelmet űzők száma lényegesen szűkebb volt. A város harmadik jelentős jövedelmi forrását a kereskedelem biztosította. A borkereskedelemnek a 18. század elejétől a nagy számban megtelepedett balkáni ortodox vallású kereskedőcsaládok, az ún. „görögök" adtak lendületet. Fontossáa 18. század második felében vált, amikor a görögök mellett a zsidó kereskedők is helyet kértek maguknak a város kereskedelmi életében. Miskolc kereskedelmi tevékenysége fokozatosan fejlődött, olyannyira, hogy a 19. század első felére a tiszáninneni Magyarország kereskedelmi centruma lett. A tőkeerős kereskedő réteg jelentőségét és súlyát igazolja az is, hogy a diósgyőri koronauradalom pl. 1839-ben 54 kereskedővel pereskedett. A miskolci görög kompánia pecsétje (1687), és annak egyik jeles képviselője, Pattaky György, görög kereskedő. A kereskedelmi árucikkeket a város lakói számára a boltok és a vásárok biztosították. Miskolc országos, havi és heti vásárai mellett a 18. század az, amikor egymás után alakulnak kisebb-nagyobb boltocskák a városban. 1732-ben 8 ilyen volt, de 1741-42-ben 11 görög és 4 zsidó bolt állt a város lakóinak rendelkezésére. A város 18. századi történetében egyértelművé vált, hogy a kereskedelem igazi haszonélvezői a görög kereskedők voltak. Kereskedelmi tevékenységükről és vagyoni helyzetükről több tanulmány is készült, amelyeknek