Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság foglalkozás szerinti tagozódása és vagyoni helyzete

Vízimalom a Szinván. (Alsó Hámor előtt 1930-ból.) Ltsz.: HOM HTD 53.2073.1. A céhszervezetek Miskolcon a 16. század 50-es és 60-as éveitől alakultak ki, de még a 18. század folyamán is szerveződtek új céhek. Legrégebbi céheket a mészárosok, a vargák, a szabók, a szűcsök, a csizmadiák és a lakatosok mondhatták magukénak. A 18. század első felében a céhek a gombkötők, a szűrcsapók, a gubások, a bodnárok vagy kádárok, a pékek szervezeteivel bővültek. A 18. század második felében a miskolci és mindszenti fazekasok, a kőművesek, az építőmesterek és a kőfaragók együttesen, a cipészek, az asztalosok, a kovácsok és kerékgyártók ugyancsak közösen, a bádogosok, rézöntők és esztergályosok, a kalaposok, a viaszöntők, a festők és a hentesek nyertek céhlevelet. A 19. század elején hígulni látszott a szakma, hisz nagy számban léptek fel a kontárok és landmaisterek, akik ellen a miskolci iparosok is szívós küzdelmet folytattak. A céhrendszerek keretei között élő és nap mint nap dolgozó mesterek, legények és inasok fontos és meghatározó színfoltjaivá váltak Miskolc 18. századi társadalmának.