Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság foglalkozás szerinti tagozódása és vagyoni helyzete

A Domby-féle kataszteri térkép részlete (1817). Középpontban a Pece és a Szinva-patakok közötti fundusok és épületeke. A szántó-vető foglalkozást űzők között kiemelt helyen szerepeltek az irtványföldek birtokosai, hisz az általános gyakorlatnak megfelelően több éves adómentességet élvezhettek felfogott földjeiken. 1702-ben 45 ilyen irtványról tudunk. A megváltás idején Miskolc területén a „Conscriptió Extirpaturarum"-ok tanulságai szerint jelentős volt az irtványföldek kiterjedése. 1744-ben pl. 302 db összesen 705 köblös irtványt és 462 árok irtványrétet írtak össze. 1754-ben a városi tanács a város rétjein tett irtásért 102 forintot fizetett a mecenzéficknek. Az úrbérrendezés idején (1770. július 30-án) készült irtás összeírás szerint 8 birtokos rendelkezett irtványfölddel. Ebből 6 fő szántóval, 41 PM kiterjedésben (1-5 PM, 3-6 PM, 1-8 PM és Halász György 10 PM). Két birtokosnak 18 embervágó rétnek való irtása volt. Árvái Mihály 16 és Szabó Mihály 2 embervágó rét használója lett. Az állattenyésztés a békésebb évek beköszöntével fejlődésnek indult. Élénk állatkereskedelmét annak köszönhette, hogy a királyi kamara 1690ben Miskolcot jelölte ki a tiszáninneni „baromvásár" színhelyéül. Az 1695. évi adólajstrom szerint a 314 armalistának és libertinusnak 335 ökre, 189