Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság felekezeti megoszlása

szempontból is alacsonynak mondható, hogy az anyakönyvek tanúságai szerint ebben az időszakban a születések száma mindig több volt, mint a halálozásoké. Marjalaki Kiss Lajos volt az, aki a református egyház 1781től kezdődő anyakönyveit vizsgálat alá vette. Arra a következtetésre jutott, hogy 1781-1790, 1791-1800, 1801-1810, 1811-1820 között évenkénti vizsgálattal, de évtizedenként is mindig több volt a születések száma, mint a halálozásoké. A természetes szaporulat pedig a megadott 10 évenként 554, 309, 35 és 138 fő, összesen 1036 fő volt. Mindez szintén annak a bizonyítéka, hogy a reformátusoknál a természetes szaporulat nem volt anynyira nagy, hogy 3-4 év leforgása alatt több ezer fővel is emelkedhetett volna számuk.

170 Táblázatunk utolsó adatsora Nagy Lajos 1825. évi statisztikája, amit Kovács Alajos Miskolc esetében pontosnak és követendőnek tekintette. Az itt közölt adatoknak annyi a szépséghibája, hogy a reformátusokat és az evangélikusokat, valamint a római és görög katolikusokat együttes kimutatásban adja meg. Mindez persze nem jelent akadályt, hogy általános következtetéseket vonjunk le az egyes miskolci felekezetek 45 év alatt bekövetkezett változásairól. Az 1780 és 1825 közötti időszak felekezeti változásait bemutató táblázatunk adatsoraiból és az ehhez nyújtott kiegészítő adatokból összességében az alábbiak nyertek bizonyítást. Miskolc város református lakossága a 18. század végén és a 19. század első negyedében a város lélekszámának kétharmados többségét jelentette. A reformátusok tábora lélekszám tekintetében fokozatosan növekedett, de arányszámát vagy viszonyszámát vizsgálva nagyon kevés változáson ment át. Mindössze 4-5% az a növekedés, amely a 45 év alatt kimutatható. Korszakunkból kilépve és hosszabb távon vizsgálva a reformátusok Miskolc társadalmában betöltött helyét, arra leszünk majd figyelmesek, hogy a római katolikusok száma 1890-re nemhogy eléri, hanem meg is haladja a reformátusok számát. Ennek okát Kovács Alajos abban látja, hogy a katolikus lakosság nagyobb szaporasága folytán jóval nagyobb kontingenst tudott szolgáltatni a városi népesség növeléséhez. Mindez, véleményünk szerint, a többtényezős igazság egyik eleme csak. A római katolikusok esetében a türelmi rendelet kihirdetése után némi visszaesés volt tapasztalható. Lélekszámuk nagyobb arányú növekedése a 19. század első felére tehető. A görög katolikusok lélekszáma és aránya a két előző felekezethez képest elenyészőnek mondható. Az evangélikusok létszáma a 19. század elejére megduplázódott, h görögkeleti egyház létszáma a század170 MARJALAKI KISS L., 1931. 7. p. vagy a természetes szaporulat részletes, táblázatos kimutatásait 1781-től 1929-ig éves bontásban lásd: MARJALAKI KISS L., 1929. 10-11. p.