Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROS 18. SZÁZADI KÉPE - Oppidum privilegiatum
A VÁROS 18. SZÁZADI KÉPE Oppidum privilegiatum Miskolc jogi jelölése a zálogbirtokosok utolsó évtizedében is oppidum, oppidum privilegiatum, azaz kiváltságolt mezőváros volt. A város jogilag 1514-től koronabírtok, koronajószág volt. 17. századi zálogbirtokosai kivétel nélkül saját tulajdonuknak tartották, a török ellenben hadi jogon a szultán városának tekintette. A török kiűzése után, I. Lipót király 1696-ban kelt privilégiumában Miskolcot Haller Sámuel báró városának, Haller Sámuelt pedig a város örökös urának nevezte. Ennél fogva Miskolc lakosságát úgy tekintette, mint az örökös földesúr alattvalóit, beleértve a neki hű nemeseket, polgárokat és más bennlakókat. 1 A megváltások évei alatt Miskolc város jelölése: privilégiait Miskolc városa. A város önállóságának időszakában jelentőségében emelkedett. Miskolc az uradalomtól megvált, Diósgyőr erőd jellege pedig hamarosan megszűnt. 1727-től, amikor négy összefüggő funduson felépült a faragott kőszobrokkal díszített, kétemeletes vármegyeháza, Miskolc ténylegesen is Borsod vármegye állandó székhelyévé vált. Tudvalévő, hogy ezt megelőzően is a megyei közgyűlések 90%-ban Miskolcon üléseztek. A vármegyeháza felépültével helyileg állandósultak a megyei ügyek megvitatásai. A város élén a magisztrátus, a városi tanács állott, amelynek tisztviselőit az építőszéken választotta meg a lakosság az új esztendő első napján. 2 Az 1755. évi Grassalkovich-féle szerződés megváltoztatta a város jogi státusát is. Miskolc a kamarai fennhatóság alatt az 50-es és a 60-as években oppidum coronale jelöléssel szerepel. Az 1770-es évektől, a város gyakorta hangoztatott kiváltságos jogaiból adódóan az oppidum privilegiatum coronale vagy Regio-Coronalis Privilegiati oppidi Miskolcz megnevezést használhatta, amit megkövetelt a fiscus részéről is. Később mezőváros, koronajószág, koronaváros V. Ferdinánd 1838. április 10-én kelt oklevelében 1 LEVELES E„ 1929. 43. p. 2 Uo. 84. p.
