Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

A földesúri hatalmaskodásoktól független, önálló város a 18. század első felében szigorúan büntette az erkölcs ellen vétőket. Pl. 1728-ban a házasságtörésen rajta kapott paráznaságot két esetben is fővétellel büntették. Ugyanilyen súlyosan büntették a tolvajokat is. Rendkívüli szigorúsággal és nagy számban folytak még ekkor is a boszorkányperek. 1709-ben pl. Szabó Pálné, Krasznai Zsuzsanna, Tóth Istvánné és Nagy Boris miskolci lakosok ellen folyt boszorkányper. Ekkor már a büntetőbíráskodási joggyakorlat irányadásában használták a Praxis Criminalis iránymutatásait is a fent már említett három mércén kívül. A Grassalkovich-szerződéssel a bíró hatalmának eddigi korlátlan szabadsága is megváltozott. A szerződés kimondta, hogy a bíró a tanácstagokkal, mint esküdtekkel tartozik az igazságot kiszolgálni. Ha valamelyik elítélt a város bírói ítéletével nem értett egyet és az uradalomhoz fellebbezett, akkor a magisztrátusnak kötelessége volt az ügyet az uraság elé terjeszteni. Polgári- és büntető perekben a tanács bíráskodhatott vidékiek ügyében is. A szegényebb városlakókat általában nem pénzbüntetéssel sújtották, hanem rabsággal vagy megvesszőztetéssel. De a tehetősebbek pénzbüntetése sem léphette túl a 20 forintot. A jobbágyvárossá visszasüllyesztett Miskolcon a 18. század másodikfelében a büntetésnemek már enyhültek. A paráznaság vagy a lopás bűncselekményét 24-től 150-ig terjedő botvagy korbácsütéssel sújtották. A bűnösök és büntetésnemük nyilvántartására 1800-186l-ig a Liber Niger nevű fekete kötésű könyvet vezették. A könyv tanulságos adatai szerint a különböző bűncselekményre botbüntetés mellett gyakori volt a tömlöcbüntetés. Miskolc város tanácsának bíráskodásán túlmás bíráskodási eljárások is léteztek. Egyházi ügyekben a papszéke ítélkezett. A céhek erkölcsi felügyeletet gyakoroltak tagjaik felett. Nemesekfölött a vármegye ítélkezett. A város pedig, mint testület az egyházzal vagy a nemesekkel szembeni ügyében a kamarához fellebbezhetett. Szabadon választott bíróság volt a „becsületes polgári szék", amely a város polgárainak és a szomszéd helységek lakosainak ügyében ad hoc bíráskodott. Önmaguk között, hosszú idő óta megállapított jogszokásaik alapján, egymás felett ítélkeztek az egyháznak szolgáló Papszer és Tót utca jobbágyai. Ugyanilyen normák szerint a zsidóknál és a görögöknél még a 19. század első negyedében is folyt az alsóbbfokú bíráskodás.

145 A városnak, mint jogi képviseletnek a bemutatását zárjuk jövedelmi forrásainak felsorolásával. Természetesen, legnagyobb jövedelemre önállóságának idején tett szert. A zálogbirtokosok ideje alatti állapotokhoz képest 145 Leveles E., 1929. 43-46., 84-86. és 122-124. p.