A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Fazekas Csaba: II. Rákóczi Ferenc miskolci pátense a vallás ügyéről
kosi között is egymáshoz való kedvetlenséget, s abbúl következhető haragot szerezvén, azzal is nemzetséges fegyverünknek akadályát nemzik", illetve a szigorú büntetés terhe alatti templomfoglalások eltiltása), különbség azonban, hogy mindezt a vármegyék feladatává, a hozzá hü megyei tisztviselők végrehajtandó tevékenységévé teszi. További fontos különbség, hogy a januári pátensben általánosságban tiltott hatalmaskodások mellett itt konkrét, 4 pontba szedett tilalmakkal is találkozunk. Elsőként azt szögezi le, hogy mindegyik felekezet az akkor élvezett javainak birtokában továbbra is megmarad, ugyanakkor - itt már nyíltan ki van mondva - bárkinek szabadságában áll új iskola létesítése és a tanítás, majd a papságot biztosítja, hogy a számukra meglévő szolgáltatási kötelezettségeket (dézsma, quarta, octava, sedecima stb.) továbbra is teljesíteni kell. A harmadik pont szintén a papság részére teljesítendő (stoláris) jövedelmek fizetési kötelezettségét írja elő, nyilván ezzel ellentétes véleményekkel szemben. A negyedik pedig - konkrét protestáns követelésnek eleget téve - a temetéseken való harangozást mindenkinek biztosítja. Követeli továbbá, hogy helyi hatóságok által a rendelkezése „ne infrigáltassék s variáltassék, hanem ez szerint ennek úzusában akármely hit s vallás is békességesen a n.[emes] ország tovább való diszpozíciójáig megtartassék". A rendelkezés önkényes (nyilván megszorító-megengedő értelmezésének) tiltása egyértelmű üzenet volt a szabadságharc hívei számára, mint ahogy annak többszöri megerősítése is, hogy a vallásügyet országgyűlés fogja rendezni. (Még ha a törvényhozást ezúttal konkrétan nem is nevezte meg.) Figyelemre méltó továbbá, hogy itt a templomok mellett sokkal hangsúlyosabban az iskolák önkéntes elfoglalásáról is beszél. 1704 végén, 1705 első hónapjaiban egyre égetőbbé vált az országgyűlés összehívása és a vallásügy törvényes keretek közötti rendezése, a túlkapások (ingatlanfoglalások stb.) folytatódtak, a protestánsok igénye sérelmeik orvoslása iránt nemkülönben. Számos eseti intézkedés bizonyítja: Rákóczi ismét ragaszkodott a kiáltványban foglaltak következetes végrehajtásához. 37 Bercsényi Miklós 1705. májusi levele „a vallás dolgában" sürgető intézkedések szükségességéről aggodalmakat is tükröz: „hitemre szánom nem én nagyságodat, de nem lehet titkolnom, ha baját látom is az iránt nagyságodnak". 38 Hasonló tapasztalatokat hoztak az 1705 " 1705 júniusában például a bácskai templom elfoglalásának körülményeit vizsgáltatta ki. A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai, 1705. Szerk.: BÁNKÚTI IMRE. Miskolc, 1990. (továbbiakban: BÁNKÚTI, 1990.) 93-94. p. 38 Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez, 1704-1712. Sajtó alá rend.: THALY KÁLMÁN. Bp., 1875. (Archívum Rákóczianum, I. oszt. IV.) (továbbiakban: AR I/IV.) 515. p.
