A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Fazekas Csaba: II. Rákóczi Ferenc miskolci pátense a vallás ügyéről

Horvátország rendéit a Habsburg-ellenes szövetséghez való csatlakozásra,

8 de itt keltezte az erdélyi szászokhoz és románokhoz intézett felhívásait is,

9 folytatta a leendő (ekkor Gyöngyösre tervezett) békekötés belpolitikai előkészítését Széchényi György kalocsai érsekhez írott levelében stb. A Rákóczi szempontjából talán legfontosabb, franciaországi szövetség előkészítését szolgálta a Miskolcon közte és XIV. Lajos személyes megbízottja, Louis Fierville le Herissy ezredes között lezajlott találkozás.

10 II. Rákóczi Ferenc egyházpolitikájáról ma már joggal állapítja meg a történetírás, hogy - a nemzeti összefogás kompromisszumainak kényszerén túl - az egyházi sérelmek kezeléséből, megítéléséből egy, a felvilágosodás előfutáraként értelmezhető, toleráns egyházpolitika körvonalai rajzolódnak ki. Rákóczi nemcsak a szabadságharc aktuálpolitikai érdekeire való tekintettel törekedett a protestáns-katolikus megosztottságnak az egyensúlyi helyzet és megbékélés útján történő kiegyenlítésére, hanem hosszabb távú, államalkotó elképzeléseit is csak a nagy létszámú, a társadalom egészébe betagozódott felekezetek együttélésének programja alapján tartotta megvalósíthatónak." A szabadságharc mélyen hívő, vallását gyakorló katolikus vezetőjének vállalkozása egész időtartama alatt az első hónapokban különösen - az egyik legnagyobb problémát (sokak szerint valósággal a mozgalom Achilles-sarkát

12

) jelentette, hogy a Habsburg-ellenes szabadságharcot óhatatlanul a protestáns vallásszabadságért folytatott 17. századi küzdelmek folytatásaként értelmezték kortársai - támogatói és ellenfelei, protestánsok és katolikusok egyaránt. Utóbbiból következett: a protestánsokat arra kellett rábírnia, hogy a sza8 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (továbbiakban: OSZKKt.), Fol. Lat. 410. (= Ex operatio Palfiana...) 88r-90v.; Ráday-iratok. 1955. 111-113. p. g R. VÁRKONYI ÁGNES: AZ önálló fejedelemség utolsó évtizedei. In: Erdély története. II. köt. 1606-tól 1830-ig. Szerk.: MAKKAI LÁSZLÓ - SZÁSZ ZOLTÁN. Bp., 1986. (Erdély története három kötetben, 2.) 784-971. p.. 898. p. 10 A számos vonatkozó adat mellett legjobb Rákóczi saját beszámolója erről: Rákóczi-emlékiratok, 1985. 120-120. p. " Rákóczi államáról, és abban az egyházpolitikai kérdés megoldásáról legutóbb: R. VÁRKONYI ÁGNES: „Ad perpetuam rei memóriám". Rákóczi államáról. In: Magyar Tudomány, 2003. 6. sz. [Online: http://www.matud.iif.hu/03jun/varkonyi.html] (továbbiakban: R. VÁRKONYI, 2003.); a szécsényi országgyűlés kapcsán nagyon pontosan: R. VÁRKONYI ÁGNES: II. Rákóczi Ferenc államáról. In: Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharcról. Szerk.: CziGÁNY ISTVÁN. Bp., 2002. 229282. p., 264-265. p. 12 ASZTALOS MIKLÓS: II. Rákóczi Ferenc és kora. II. könyv. Bp., 1934. [Magyar Elektronikus Könyvtár: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/mo_1526/ rakoczi/html/02.htm] (továbbiakban: ASZTALOS, 1934.)