A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, Zemplén vármegyékből 1703-1704 - Dokumentumok 1703-ból

sokkal több az ellenség, hogy sem mink, és ezzel lehetetlen az víztül és egyéb állapotoktul az németet elrekeszteni, és már az mindennapi istrázállást is megunták, próbára minden nap beállók, ki is küldök hol kettőt, s hármat, hogy valamely részét kivehetnem, de csak az vár oldalárul mocskolódnak. Az elmúlt napokban is Vitárius uram" seregéből Emődy uram ide érkezvén, az kik valamire valók volnának is, el akarja vinni, máskínt mind maga, mind levele által fenyegetik, hogy ha el nem mennek, mindenekből praedát tesznek, és így nem hogy szaporodnának, de az mely kevesen vannak is, elfogy. Rosnóra is bizonyos dolgaim végett négy katonámat küldöttem, hogy igazán megírjam Kegyelmes Uram, egy parasztemberrel kantárt elcseréltenek, az mint szavahihető katonám relátiójábul értettem, csak két polturával sem volt jobb azon parasztember kantára, ugyan Vitárius uram seregéből levő hadnagy Horvát Sigmond oda érkezvén, két katonámat rettenetes képen eldöfölte, hogy az edgyike ki tudgya míglen sem/Ygv// gyógyul meg, fegyvereket elvonta, magam kantáromat, tarsolyomat, egyéb vasallásimat tőlők elvette, állítván semminek az Vármegyét, máskínt ha mezei hadban van is, nagyobb veszedelemben nem foroghat, mind itt ezen egynehány nemesség. Melyre nézve kérem alázatosan Nagyságodat, legyen mind magamnak, katonáimnak contentuma, és az illy nyalkaságot zaboláztassa meg Nagyságod, mert ha vármegye vagyunk is, Nagyságod szolgái vagyunk, én ugyan ezzel az gaz állapottal Nagyságodat nem búsítottam volna, de becsülettel requiráltam, választ sem adott levelemre, megvallom, soha illy mocskos állapotban nem forgottam. Az barátokat

3 kár nélkül hogy kiszállíttassam, lehetetlennek ítílem, míglen segícség nem érkezik, mivel feles német van az várban, és félő, hogy az szekerekben, javokban kárt ne valljanak. Az mely kimet leküldöttem, megvallotta itt, hogy harmadszor kímlelte volna meg ezt az hadat, elsőben, hogy Martoniban

4 lakozó Lovász István nevü két szekerét árpástul behajtották, ő volt az oka; másodszor: Besenyőben hogy kijöttek, akkor is elsőben megjárta az falut, az mint egynehányan reá ismertek, és az faluban kik vannak, úgy azután bennünket voltaképen megvisgálljon, kik vagyunk és mennyin, hogy relátiót tehessen Györki Páll és Usz Ferenc uraiméknak; ezeket semmiképen nem tagadhatja, mert készek vagyunk egynehányan reája esküdni, hogy előttünk így fateálta. Lakatos István urammal beküldöttem Varsány János nevü embert, ki is ez elmúlt napokban el lévén bocsátatva, hogy az eloszlott szendreiket hajcsa ide, az idő alatt hol járt, maga tudgya, tegnapelőtt az németek az csehi malomhoz kijöttek, látták bizonyos emberek, kik hittel készek mondani, hogy melléjek maga nyargalt, vélek beszélvén, nem ellenkezett azon németekkel. Minek előtte én ide nem érkeztem is, az itt levő had ellenkezvén az németekkel, ő odament, az fia közöttök lévén, vele beszélt, egy német sem