Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

teste érte el a megyeszékhelyet. Ez idő tájt érkeztek az osztrákok Rozsnyóra, 12.000 fős sereggel, és egyszer került még magyar kézre a város. Borsod vármegyében a toborzás fő helyéül Miskolcot jelölték ki. Mindössze 6.400 nemzetőr volt, de gondot jelentett ezeknek a felszerelése és kiképzése is. A pénzügyi költségek fedezésére a megye kénytelen volt kölcsönt felvenni. A gyalogos és lovas nemzetőrök kiképzését hivatásos tisztek végezték. A megye nemzetőrei derekasan verekedtek Pákozdnál, azután a lajtai táborba kerültek. A tíz hét letelte után mentesültek egy időre a további kötelezettség alól. Az északról betörő osztrákok ellen maga a hadügyminiszter vette át a sereg vezetését, a szervezést pedig Szemere Bertalan, Felsőmagyarország kormánybiztosa végezte. Karácsonyig a megye élelmezte a csapatokat. A háromezer fős borsodi nemzetőrök mellett szabadcsapat is alakult. A 700 fős gerilla-csapat feladata volt megakadályozni Schlick és Simunich egyesülését. December 28-án Szikszónál ütközetre került sor. 1849. január 25-én Franz Schultzig altábornagy ellenállás nélkül elfoglalta Miskolcot, de februárban már ismét magyar sereg volt a városban. A hónap végén Görgey is ide érkezett, Dembinszky Sajószentpéteren tartózkodott, Klapka pedig Harsányban állomásozott. A tavaszi hadjárat megkönnyebbülést jelentett Borsodnak. Júniusban azonban bevonultak az oroszok, Görgey azonban ki tudott csúszni gyűrűjükből és Miskolcig vonult. Július végén ütközet zajlott Görömböly és Bükkaranyos határában a magyarok és az oroszok között, majd a zsolcai csata után a gesztelyi győzelem volt az utolsó lobbanás. Az oroszok Mezőcsáton egyesítették hadtesteiket, a város a lángok martaléka lett. A vármegyék üzemei fegyvert és felszerelést gyártottak a honvédség számára, de a kézműiparosok is kivették részüket a csapatok ellátásából. Felsőmagyarországot 1848 őszén Farkassányi Sámuel, majd Szemere Bertalan, mint kormánybiztos irányította, s nagy érdemeik voltak abban, hogy a hadseregnek mindent időben biztosítottak. A régió egész sor kiemelkedő személyiséget adott e korban, akik végig küzdöttek a szabadságharc csatáit és vértanúk lettek, mint a Kársa testvérek, Lázár Vilmos, Kazinczy Lajos és sokan mások. Amikor 1849. január 4-én Mészáros Lázár vezette felső-tiszai hadtest vereséget szenvedett Kassánál, úgy tűnt az ellenség kezére kerül egész Felsőmagyarország. A gyakorlatian és tapasztalatian honvédsereg nem tudott ellenállni a túlerőben lévő, jobban felszerelt osztrák sorezredek