Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

1880-as években közel 1080, 1910 körül 1060-ra csökkent.) A körjegyzőségek száma Borsod kivételével minden megyében megszaporodott, elérte a XIX. század végére a 250-et. A XIX. század derekától a puszták, majorok, telepek, az ún. külterületi lakóhelyek száma emelkedett. A nagymértékű tanyásodási folyamat, a vasúti őrházak szaporodásának eredményeképpen Borsodban találjuk a legtöbb ilyen lakott helyet (1500). A községi települések számának némi csökkenésére is felfigyelhetünk, ami a megyék területében a múlt század második felében bekövetkezett változásokkal, átcsoportosításokkal, települések összevonásával magyarázható. Új községek alakulására is számos példát lehet találni. (Borsodban önálló község lett Csecs, Senye, Abaújban Regéci Háromhuta, Miskolchoz csatolták Mindszentet, Felsőgyőr Diósgyőrhöz került, Kispatak és Nagypatak egyesüléséből megszületett Sárospatak, stb.) A múlt század végén több ezer azonos nevű helység volt az országban, ugyanazon településeket többféle elnevezéssel illettek, nem is szólva a nevek helyesírásából fakadó bizonytalanságokról. Az 1910-es évek elejére sikerült megszüntetni ezeket a visszásságokat. (Borsodban 177 községből 29 kapott előtagot, például 7 a Sajó folyóról /-bábony, -besenyő, -kápolna, -senye, -velezd, -mercse, -lászlófalva /,6 a Hejőről /-bába, csaba, -keresztúr, -kürt, -szalonta, -papi/, 2 a Tiszáról / -szederkény, gyulaháza/, 3 a Bükk hegységről /-zsérc, -aranyos, -mogyorósd/, 4 elé pedig a Borsod megjelölés került /-geszt, -szirák, -szemere, -szentmárton/. A NÉPESSÉG ALAKULÁSA A VÁRMEGYÉKBEN A lakosság teljes körére kiterjedő összeírást, modern értelemben vett népszámlálást II. József uralkodása alatt hajtottak végre (katonai célokra) az egész Habsburg Birodalom területén. A XVIII. századot jellemző, a XIX. századra is átnyúló népességváltozásokról Nagy Lajos 1828-ban írt („Ludovicus Nagy") munkájából tájékozódhatunk. Különösen szembetűnő Borsod és Abaúj-Torna vármegye lélekszámának ugrásszerű (több mint ötszörösére) emelkedése a XVIII. század hét évtizede alatt. A XIX. század első felében azonban a népesség már mérsékeltebben növekedett a gyakran ismétiődő járványok — így különösen az 1831. évi országos kolerajárvány — nagyarányú halálo-