Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

Megyéink területén a XIV. század elejétől sokasodtak meg azok az oklevelek, amelyeket a nemesi vármegye szolgabírái és az alispán (mint a megyésispán helyettese) az együttes törvénykezés során adtak ki. így például Péter, újvári ispán és a négy szolgabíró 1302 és 1304 között több ítéletet is hozott hatalmaskodási ügyekben; vagy 1308 és 1312 között László, majd Miklós borsodi alispánok ítélkeztek együtt a borsodi szolgabírákkal hasonló ügyekben. Már a XIV. századtól vannak okleveles adataink olyan közgyűlésekre, amelyeket a nádor vagy az országbíró tartott több vármegye számára, valamint arra is, hogy milyen módon hajtották végre az ott hozott határozatokat. A XV. században általános volt, hogy Borsod és Gömör számára együtt tartottak közgyűléseket. Ezek helyszíne legtöbbször Sajószentpéter volt. A nemesi vármegyék követei részt vettek az országgyűléseken is. A XV. század közepéről rendelkezünk az első teljes követi névsorral megyéinket illetően. Habsburg Albert halála után a főurak egy része a köznemesség támogatásával Ulászló lengyel királyt — aki később a várnai csatában esett el — hívta meg a magyar trónra. Az 1440. június 29-én, Budán tartott országgyűlésen, amely a meghívást megerősítette, majd a július 17-én, Székesfehérvárott tartott országgyűlésen, amely megkoronázta Ulászlót a Szent István fejereklye-tartójáról levett koronával, a következő követek vettek részt: Zemplénből agárdi Theke Péter és Pányi Demeter, Gömörből Hangonyi Pál és Jánosi Balázs, Abaújból Monaki Mihály és Kéri László, Borsodból Balai János és Bárius Miklós, végül Tornából Nádasdi László és Orros Albert. Jelenlétük bizonyítja, hogy ez az országrész Ulászló királysága mellett foglalt állást, szemben V. Lászlóval. Az ekkor kiadott okleveleket a követek meg is pecsételték, de saját pecsétjeikkel, mivel ekkor még a megyék nem rendelkeztek címeres pecséttel. A vármegyék köznemessége általában politikai támaszt jelentett a király számára a főúri csoportosulásokkal szemben. Minden bizonnyal így volt ez a XIV. század elején is, amikor Károly Róbertnek súlyos harcokat kellett folytatnia a tartományurak ellen hatalma megszilárdítása érdekében. Megyéink területén csak kevés uradalom maradt királyi kézen, Abaúj ban és Gömörben az Abák, Borsodban és Gömörben az Ákosok, Zemplénben Petenye fia Péter építettek ki nagy uradalmakat. Hatalmukat a király több hadjárattal törte meg. Aba Amadé Csák Mátéval szövetkezett fiai 1312ben Rozgony mellett vesztettek csatát a királyi seregek ellen, amelyeket a