Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

dónak bizonyult. Hogy milyen mintát követett ennek során, arról némiképpen eltér a történészek véleménye. Nyilván érvényesült bizonyos frankbajor hatás — hiszen hasonló igazgatás már működött azokon a területeken, ahonnét udvarának számos főembere érkezett — és bizonyára számolhatunk szláv hatásokkal is: erre utal a terminológia több eleme. A legvalószínűbb azonban, hogy a vármegye belső fejlemény. Hasonlóan alakult ki a letelepedő magyarságnál, mint később, - az írott dokumentumokból jobban megismerhető időkben - a hasonló funkciójú székek a szintén letelepedő székelyek vagy kunok esetében. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy egy-egy honfoglaló, vagy később birtokot szerzett nemzetség szállásterülete szerveződött területi közigazgatási egységgé, azaz vármegyévé. Az államszervezés során az eredeti szállásterületnek csak egyharmada maradt a nemzetség kezén, kétharmad részt a király kisajátított s ennek egyik feléből királyi udvarbirtokok, másik feléből pedig várbirtokok lettek Mi is a korai vármegye? Olyan általános területi igazgatási egység, amely katonai és bíráskodási feladatokat is ellátott és amely a területén lévő királyi birtokok (kezdetben a földterületek nagyobb része, egyes feltételezések szerint kétharmada a király kezén volt!) irányításában is szerepet kapott. A vármegye központja a (föld)vár volt. Élén az ispán állott, aki tagja volt a királyi udvarnak (sok vármegye, köztük Borsod is, első ispánjának a nevét viseli). Az egyes vármegyék által kiállítandó hadakat — amelyek létszáma 400 fő lehetett — a hadnagy vezette. A tisztségviselők közé tartozott a várnagy, a hirdetők elöljárója, valamint határvármegyék esetében az őrökre felügyelő őrnagy. A vár alá tartozó népesség két fő csoportra oszlott: a várjobbágyokra és a várnépekre. A várjobbágyok a király hatalma alá tartoztak, és korlátozott kiváltságokkal rendelkeztek, amelyeket azonban csak a várszervezet keretein belül gyakorolhattak. Ennek fejében hadakozniuk kellett a királyi seregben, részt vettek az ítélkezésben is. A királyi várszervezet ellátására kötelezett, szolgai jogállású népességet nevezzük várnépnek. Általában agrár- és kézműves szolgáltatások terhelték őket, de voltak speciális feladataik is, amilyen például a börtönök őrzése vagy a kikiáltás, emellett sok esetben katonai szolgálatokat is elláttak. Élükön a várjobbágyok soraiból kikerülő századosok és tizedesek álltak. Hasonlóan szolgarendűek voltak a különféle szolgáltatásokra kötelezett népek, akik a királyi udvari és várbirtokokon, valamint az egyházi és magánbirtokokon laktak. Mivel általában egy-egy települést egy fajta