Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Régiónk és az Európai Unió (Fazekas Róbert)

kai csökkent ez az érték. Kevesebb a bölcsődés, mert az édesanyák otthon maradnak a kisgyerekekkel, ha munkát vállalnak, sokszor a fiatalon nyugdíjazott nagyszülők vigyáznak az unokákra. AZ óvodai férőhely száma szépen gyarapodott, ami fontosságukat is igazolja. A GYES után munkába álló anyák többsége óvodába viszi gyermekét, ami nagy segítség a fiatal mamáknak. A vizsgált adatok azt mutatják, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a fiatal nők helyzete folyamatosan javul. Könnyebb a munkavállalás, biztosított a gyerekek óvodai elhelyezése. A nők helyzetének javulása több szempontból is fontos és előnyös. Fontos, mert csak így valósulhat meg az esélyegyenlőség és a nemi egyenjogúság, előnyös, mert javulhat a családok anyagi helyzete, biztonsága, amivel együtt járhat a közérzet általános javulása. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahogy csökkent a születések száma, vele együtt csökkent az általános iskolásoknak is a száma. A csökkenés mértékét a demográfusok és az oktatáspolitikusok is aggasztónak ítélik meg. 1970-ben 100.000-nél is több gyerek járt általános iskolába. 1980-ban a 6-14 éves korosztály létszáma alig 4.000 fővel volt kevesebb. Ehhez képest, 1990-ben 88.566 alsó- és felső tagozatos koptatta az iskolapadot. Ez a szám, a 10 évvel előbbi adattal összehasonlítva azt mutatja, hogy a fogyás megduplázódott, több mint 8.000-rel csökkent a tanulók létszáma. Az elmúlt 10 évben újabb 10.000-el csökkent a létszám, az adat kerekítve 78.000 fő. Ha újra megnézzük az élveszületési adatokat, azt láthatjuk, hogy ott a csökkenés mértéke sokkal kisebb. Az arányok különbségének oka, hogy az elvándorlók általában családjukkal együtt távoznak, és viszik 1-2-3 csemetéjüket is. Az elvándorlás mellett az arányt az is rontja, hogy a nagy létszámú korosztályok a '80-as évek végén kikerültek az alapoktatásból, és az utánuk következő korosztályok már sokkal kisebb létszámúak. A tanulói létszám folyamatos csökkenése már önmagában hordja a tanulás-tanítás körülményeinek javulását. (Az osztálylétszámok csökkenése enyhíti a zsúfoltságot.) Ezt az iskolában folyó munka szempontjából különösen fontos helyzetet tovább javította az iskolaépítési-bővítési program. 1970-ben, 2.338 tanteremben tanultak a diákok, napjainkban már 3.970 terem áll a rendelkezésükre. Miközben a gyerekek száma 20%-kal csökkent, tantermek száma több mint 70%-kal nőtt, ideális lehetőséget teremtve ezzel a kiscsoportos, hatékony, gyerekközpontú iskoláknak. Ezekből a statisztikai adatokból nem következik, de tudjuk, hogy a tantermek nem ott vannak, ahol sok diák szeretne tanulni, vannak nagyon zsúfolt iskolák, magas osztálylétszámokkal és létezik a másik véglet is, ahol az osztály indítási ioz szükséges létszám is nehezen gyűlik össze. Egészen más helyzet alakult ki a középfokú oktatásban. A tanulók száma összességében itt nem csökkent az elmúlt 30 évben, viszont meg-