Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Régiónk és az Európai Unió (Fazekas Róbert)

gendárium része a 70-es, '80-as évek gulyáskommunizmusa. E nehézipari régióban, ahol jelentős számban éltek a munkásosztály tagjai, a bányászok, kohászok, más nehézipari fizikai dolgozók, igen sokan voltak párttagok, szakszervezeti tagok. Munkahelyüknek, illetve szervezeti tagságuknak köszönhetően részesülhettek olyan szociális vívmányokból, mint a kiutalt komfortos, összkomfortos lakás, a szervezett nyári üdülés a vállalati üdülőben, vagy éppen a gyógyüdülés, akár külföldön is a volt szocialista országokban. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok nemcsak munkahelyet biztosítottak a faluban élőknek, de népességmegtartó erővel is bírtak. Ideológiai okokból is jelentős állami támogatásban részesültek a kulturális intézmények, a sportegyesületek. Az itt élő fizikai dolgozók általában elmondhatták magukról, hogy jól élnek, létbiztonságuk és folyamatos anyagi gyarapodásuk is megvolt. Hiányoztak az irritáló nagy anyagi különbségek, és nem volt igazán ismeretük arról, milyen életszínvonalon élhetnének elvégzett munkájuk értéke alapján. Bár idillinek ez az állapot sem mondható, hiszen a megye lakosságának életszínvonala alacsonyabb volt, mint általában, de az nem különösebben tért el az ország más részén tapasztaltaktól. Az életvitelben és az életfelfogásban hirtelen és sokkoló erejű változást hozott az 1989. esztendő. Egyik pillanatról a másikra megszűnt a létbiztonság, megszűnt a felelősség súlyát csökkentő állami gondoskodás, támogatás. A megélhetés minden gondja az emberek nyakába szakadt. A felelősség súlya és a megélhetés terhe egyszerre jelentkezett. Ez a kettős teher meghaladta az emberek többségének tűrőképességét. A politikai propaganda által hangoztatott erkölcsi magasságban és megbecsülésben élő munkásság a földre huppant. A nagy mértékű változás érthetetlen, az iránya pedig elviselhetetlen volt számukra. Ennek ellenére nem tetőzték a bajt utcai demonstrációkkal, zavargásokkal és tüntetésekkel, mint ahogy történt a lengyelországi Gdanskban, a hajógyárban, az 1980-as évek elején. Az iparról elmondottakhoz hasonló jelenség játszódott le az agrárnépesség körében. A termelőszövetkezetben kapott fizetés és a háztáji gazdálkodás, ha nem is fényűző, de biztos megélhetési feltételeket teremtett. Sajnos a megye északi részén a szövetkezetek nagy száma veszteséges lett volna, ha ipari, szolgáltatói melléküzemágakat nem létesítenek. Tönkrement termelőszövetkezetek a dél-borsodi területeken is előfordultak, de nem ez volt a jellemző Az ipar összeomlásával egy időben a mezőgazdaság is összeomlott, szervezeti egységei, a termelőszövetkezetek felbomlottak. Az alkalmazotti és értelmiségi csoportok is megélték és megérezték a régió gazdasági összeomlását, ugrásszerűen nőtt a nyugdíjasok, különösen a rokkantnyugdíjasok száma. Megszűnt a kulturális termékek, illetve szolgáltatások iránti fizetőképes kereslet.