Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

is. Errefelé a hagyományos mente díszítést megtoldották az ujjak rózsás hímzésével. A posztóruházat a XVIII-XIX. században mindenhol nagyon népszerű volt. Legértékesebb darabja a szűr, viselete a kiegyezés után virágzott igazán. A szűr egy nagyon takarékos szabásmintájú darab, mert csak téglalapokból állt, így az összeállításánál nem kellett semmit levágni a szűrposztó darabokból. A szűrnek mindig volt ujja, Erdélytől a Dunántúlig hol hosszabb, hol rövidebb, de soha nem tették bele a karjukat. A pásztorok körében elterjedt az a szokás, hogy az ujját befenekelték, és zseb helyett használták. Az ünnepi öltözet része a cifraszűr. A matyók cifra szűre sokszínű díszítést kapott, s nemcsak a hímzések színe, de formavilága is rendkívül változatos volt. Még koronát is hímeztek a szúr hátára. A színvilág azonban egyszerűsödni kezdett, és a végén egyszínűvé vált, vagy pirossal, vagy feketével díszítették. A minta felrakásának a módja is megváltozott, a hímzést felváltotta a rátétes technika. A motívumot előre kiszabták színes posztóból, és azt varrták rá. A szomolyai és bogácsi szűrök díszítése nagyon egyedi, az elejére csillagokat varrtak, a neve is csillagszűr volt. A szűrhöz kapcsolódik egyik ismert mondásunk a „kitették a szűrét". Az udvarló legény kiöltözve indult a lányos házba, ahol szívesen fogadták, beszélgettek vele. A legény a kellő idő letelte után illedelmesen elköszönt, de a szűrét „véledenül" ott felejtette. Másnap megint a lányos ház felé járt, hogy visszakapja a szűrét. Amikor be kellett érte mennie a házba, annak az volt a jelentése, hogy szívesen fogadták az udvarlását, de ha kiakasztották, akkor be sem kellett köszönnie, mert tapintatosan jelezték, hogy udvarlását köszönik, de nem kérnek belőle. Bár a kitett szűrnek is hamar híre ment és a falu a szájára vette a felsült ifjút, de mégsem szemtől szembe közölték vele az elutasítást. A szűr jellegzetes magyar viselet, a második világháború után egyik pillanatról a másikra tűnt el a falusi ruhatárból, ma néprajzi gyűjteményeink értékes darabjai. A NÉPI KERÁMIA A földműves ember nagyon kiszolgáltatott a természettel fenntartott viszonyában. A település biztosítja számára azt a közösséget, ami legfőbb