Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

megnyúlik. Az ünneplőnek szánt inget a gombolós pánt mentén hímzéssel díszítették. A matyók az ingben is egyedit alkottak, a derékhosszt megnyújtották, az ujját pedig nemcsak megnyújtották, de még erősen bővülő szájúra is varrták. Az ujja annyira bő volt, hogy a vége kerülete az 1 métert is meghaladta. Az ing különlegességét azzal is fokozták, hogy az ujja végét 30-40 centiméter szélességében szépen kihímezték. Az ökörszájú, bő lobogó ujj akadályozta volna a munkában viselőjét, nem is viselték máskor csak ünnepi alkalmakkor. A megye keleti részén nem kedvelték a nagy cifraságot. Az ing szabása itt is változott, hosszabb lett a derékrésze, de az ujját nem hagyták szabadon lobogni, hanem mandzsettával összefogták. A ruha dísze finom hímzés volt. A férfiviselet jellegzetes darabja a lajbi, mindenfelé hordták. A mellény ékességét viselője domború mellkasa adta, no meg a fekete zsinórozás, és a gombok. A gömöriek ólomgombos mellényt vettek az ingre, a zempléniek és az abaújiak állónyakú mellénykében pompáztak, amit piros és zöld selyemmel hímeztek, és üveg gombokat varrtak rá. A lajbik körében is a matyóké a legszínesebb. Eleinte piros vagy kék mellényt vettek fel, később fekete színűre váltottak. Kedvelt és igazi magyarnak tartott díszítés a zsinórozás, amit ők is alkalmaztak. Csakhogy a fekete zsinórozás a fekete lajbin nem elég feltűnő, ezért piros vagy zöld posztó darabot helyeztek a zsinórozás alá, hogy jobban kiemelje szépségét a mellényen. A férfi elképzelheteden nadrág nélkül (legalábbis a Kárpát-medencében). Ez akkor is úgy van, ha a bő szárú gatya látszólag olyan, mint egy szoknya. A legrégebbi és legegyszerűbb nadrágokat nyersfehér vászonból készítették. Nyáron munkaruha volt, télen alsónadrág, amit a posztónadrág alatt hordtak. Említettük a bő gatyát is. A matyók gyolcsból készítették, és rojtokkal díszítették. A Bodrogközben széles gatyának hívták, és 6-8 szélből készült, (a szél a szövött vászon mértékegysége) a gömöri katolikusok, a barkók ugyancsak 8 szélből varrták az ünneplőt, és 6 szélből a hétköznapit. A posztónadrág általában szűk szabású volt, fekete vagy sötétkék anyagból készült. A díszítése mindig zsinórozás volt. A parasztember szívesen volt mezídáb, de nem illett bizonyos élethelyzetekben lábbeli nélkül megjelenni. A nyári viselet a bocskor volt, de a gömöriek szívesen hordtak sarut is. Az ünnepi viseletet a csizma jelentette. Eleinte oldalvarrásos csizmában jártak, később a varrás hátra került,