Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)
ásnak. Nem igazi alap ez, inkább csak a legfelső réteget, a gyepszintet távolítják el. A sekély alapon a négyszög, általában téglalap alakú házhelyen jól ledöngölik a talajt, és erre helyezik rá a tölgyfából, vagy más keményfából durván bárdolt szögletes talpfákat. Ez adja a házfal igazi alapját. Ebbe a talpfába szabályos távolságokra mélyedéseket vágnak, és ezekbe gerendákat csapolnak. A függőleges gerendák adják a fal magasságát. A fal kétféleképpen készült. Az egyik lehetőség, amikor az oszlopokat hajlékony vesszővel befonják. Ebben az állapotában a ház úgy néz ki, mint egy fonott kosár, erős, könnyű, de likacsos akár egy szita. A fonatot és a cölöpöket kívül és belül is vastagon betapasztják sárral, ami igen jó hőszigetelő anyag, de a víz sokat árthat neki. A falkészítés másik módja sok ácsmunkát igényelt. Az oszlopokat megfaragták és a szembenéző oldalaikba mélyedést, nútot vágtak a gerenda teljes hosszában. Az oszlopok közét egymásra rakott deszkákkal töltötték ki, úgy hogy a deszkák vége illeszkedjék az oszlopok vájataiba. A jobb szigetelés érdekében ezt is tapasztották. Ez az építési technika sokáig uralkodó volt, majd a XIX. században kőből és vályogtéglából kezdtek építkezni errefelé, és a három építési mód sokáig egymás mellett élt. A kő- és vályogházak építése nagy szaktudást igényelt. A követ meg kellett formázni, a vályogtéglákat külön sablonban el kellett készíteni. Mindkettőből csak kötőanyag alkalmazásával lehet falat emelni. A kistáj keled részén az építésnek egy újabb formája jelenik meg. Ez a módszer még Kárpátalja területén is megfigyelhető. Ez az úgynevezett vertfal technika. A házépítés első szakasza megegyezik a talpas-vázas típusnál leírtakkal. Ezt a földmunkát köved a fal készítése. Deszkákból zsalut ácsolnak, és a deszkák közét kitöltik jó agyagos földdel, majd tömörítik. Amikor a földet keményre döngölték a zsaludeszkákat magasabbra helyezik, újra megtöltik földdel és tömörítik. A folyamat addig tart, amíg a fal eléri a kellő magasságot. Az így emelt fal jó hőszigetelő és olyan kemény, hogy csákánnyal is nehéz szétvágni. Ez az oka, hogy a nyílászárók helyét inkább kihagyják. Mivel itt sem alkalmaznak semmilyen szigetelőanyagot, a talajnedvesség akár 1 méter magasságig is felszívódhat a falban. A falépítésben megfigyelhető változatosság nem érvényesül a tetőszerkezeméi, mert egyeden módszert alkalmaznak, ez pedig a szarufás szerkezet. A tető formáját meghatározó, egymásnak dőlő gerendák a sza-