Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

emelt építmények elhelyezése domborzati, táji különbségeket mutat. A megye déli síkságain a gazdasági épületek elkülönülnek a lakóháztól. A termény tárolására szolgáló csűr, az állatok védelmét szolgáló istálló mindig elkülönül a lakóépülettől. Az északi részen az istálló mindig egy fedél alatt van a lakóházzal, annak folytatásában építették fel. A csűr a telek végében a ház mögötti részen épült, egyes falvakban úgy, hogy a telkek végében egy sorban állnak, a telek vonalára merőlegesen, falszerűen. Sajnos erre az utóbbi állapotra már nem találunk élő példát megyénkben, de a Hejcéről készült korábbi ábrázolások ezt a szerkezetet mutatják. A csűr építése a hegységi-dombsági tájakon létkérdés. Mogyoróskán, vagy Teresztenyén a csűröket az utca túloldalára építették, szemben a lakóépülettel, hogy mindig szem előtt legyen. A településformák tekintetében Tokaj-Hegyalja azért különleges, mert sokféle beépítési módszerrel találkozunk. A főutak mentén fésűs beépítés jellemző. Az utcára merőleges szalagtelkeknek mindig ugyanarra az oldalára építették a házakat. Az épületek a telek hosszában folytatódnak. A fésűs építkezés másik, Hegyaljára jellemző formája a zárt sorú beépítés. Az utcafront melletti házak a telek véget teljes szélességében lezárják, az építmények falszerűen összeérnek az utca felőli oldalon. A fő közlekedési vonalaktól távolabb a halmazos forma is megfigyelhető, ahol a terepviszonyok erre sarkallnak. Van egy társadalmi oka is, az pedig a szegénység. Napjainkban a házépítés akkor fejeződött be, ha elkészültek a kerítéssel is. Régiónkban a kerítés új keletű szokás. Régen, a halmazos településeken a köztudatban volt hol a telekhatár. Mikor egy telekre több lakóházat emeltek, a területet nem szabdalták kerítéssel. Persze volt, ahol elhatárolták a telkeket és legalább egy díszes kaput emeltek, ahol a kapufélfa vastagsága a jómód jelképe volt, mint például Megyaszón. Ahol kerítést építettek ott a tájra jellemző anyagokat használták. Északon deszkából, kőből, emeltek kerítést, délen nádból készítették, vagy sövényfalat fontak. A kerítés másik fajtája a vályogfal, a Tisza partján pedig a deszkából épített palánk. Ma már az építési telek a gazdálkodásnak nem tere, a nem lakásul szolgáló épületek szerepe is megváltozott. A modern épületek megvál-