Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

„AKIK A VÖLGYBEN MARADTAK" Tompa Mihály (1817-1868) „Ej be derék gyerek vagy te, Miska! miért nem ölelhetlek összevissza? Lats^ik: deák vagy és kálomista, Aki a vizet nagy kínnal issza. " — írja évődő barátsággal Petőfi „Tompa Mihályhoz" című versében. A három jóbarát: Petőfi, Arany és Tompa, a híres irodalmi triumvirátus. Ahogy már említettük mind Petőfi, mind Arany felkereste Tompát Gömörben. Petőfi 1847 nyarán látogatta meg, közös barangolásuknak az „Úti levelekben" állított emléket, és ekkor írta „Tompa Mhálynál" című versét: „...Uj hivatalodban hogy éled világod? Hogyan vagy, mióta az Istent szolgálod Szépecskén benőtt az udvarod; semmi a, Mégjó: nem vesz éhen múzsád szárnyas lova. Megfér-e együtt a lant és a biblia? Nem vesz ^

ss

Z

e ra

jtad Apolló s Jehova?" Valóban Tompa Mihály lelkész volt és költő, Beje, Kelemér és Hanva lelkésze és ahogy nevezték „Gömör költője". Mind két hivatásához hosszú és rögös út vezetett. Rimaszombaton született. Apja céhen kívüli foltozó varga. Édesanyja halála után 1821-ben egy dél-borsodi falucskába, Igricibe kerül, nagyszülei nevelik, a falusi iskolát itt végzi, amikor latintanára felfigyel tehetségére és segíti, hogy 1832-től szolgadiákként a pataki kollégiumban tanulhasson. - Volt, hogy a kályhalyukba kellett bújnia, ha tanulni, olvasni akart. — A többször megszakított pataki diákévek után, Pesten kereste az irodalmi karrier lehetőségét. A „Népregék, népmondák" című műve páratlan sikert aratott, de sem ez, sem az íróbarátok nem tudták Pesthez kapcsolni. Túlérzékeny természetével ott is bántást sejtett, ahol jó volt a szándék és betegség is gyötörte.