Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

„Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai. Először is a várat néztem meg, melly hajdan Rákócziaké volt, most pedig [...] valami Preczenheimé. A városból mentem a collegiumba [...] telt poharak és víg diákokhoz. Magam is hozzáláttam. Szükség is volt rá. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok. — Itt ismerkedtem meg Palkovics professorral, a kit te is ismersz, s így tudod, millyen derék ember. Látod, barátom, még a professorok közt is vannak derék emberek. Holnapután kezdődnek a collegiumban az examenek. Marasztanak, de nem maradok. Nagyon sietek Szatmár felé, aztán meg nem is szeretem látni az állatkínzást." Sárospatakról Újhelybe ment, hogy meglátogassa barátját, Kazinczy Gábort. „...S a napot nála s vele töltém, milyen pompásan? Ezt csak az képzelheti, ki Kazinczyt ismeri." Együtt keresik fel ezt követően Széphalmot, — e látogatás hatására írja Petőfi — a már idézett — „Széphalmon" című költeményét. Majd a Bodrogköz hangulatos leírása következik: „Ujhelytől fél órányira éjszak felé esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása. Nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába. És mégis jobb, ha nem mentek oda, mert nagyon erőslelkűeknek kell lennetek, hogy azon sírhalomnál meg ne esküdjetek, miszerint a hazáért soha de soha egy lépést is tenni nem fogtok. Én voltam ott, láttam a pusztulás és feledés legszívszaggatóbb, legelkeserítőbb képét, és letérdeltem a sírra és már fölemeltem a kezemet, hogy megesküdjem [...] ekkor szerencsémre vagy szerencsédenségemre megfogott jó vagy rosz angyalom, és elvezetett onnan, minekelőtte kimondtam volna az esküt. — Széphalomtól becsavarodtam a Bodrogközre. Országútnak híre sincs; csak ugy őgyelegtünk faluról falura. Különben nem untam meg magamat, mert a Bodrogköz szép, gazdag vidék. Nyugat felől túl a Bodrogon látszanak a hasonlíthatadan szépségű Sátorhegyek Ujhely mellett; innen a Bodrogon erdős rónaság. Itt is, ott is egy-egy kis erdő, azok között termékeny földek magas sárga gabonával [...] virító zöld mezők, rajtok egyegy kis tó, szélén sás, tisztáján pedig fejér vizi liliomok, s fölötte jajgató