Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE TÁRSADALMA, GAZDASÁGA A SZOCIALISTA-KOMMUNISTA IDŐSZAKBAN Az 1950. január 1-től létező megye három fő része, Borsod, Zemplén és Abaúj különböző természetföldrajzi adottságokkal, társadalmi szerkezettel, gazdasági háttérrel egyesült. A borsodi rész hagyományosan fejlettebb iparral rendelkezett, a nehézipar számára elengedheteden ásványi nyersanyag telepek is Borsod megye területén húzódtak. A zempléni és főképp az abaúji részek iparilag fejletienebb, túlnyomórészt mezőgazdasági területek voltak. Az eltérő adottságok, a foglalkozási ágak különbözősége a történed megyék társadalmára is döntő befolyással bírtak. Amíg Borsod társadalmában a mezőgazdaságból élők aránya alig haladta meg a „nem paraszti" népesség arányát — ha a megyétől független, bár kulturálisan, gazdaságilag, társadalmilag a megye szerves részét képező Miskolc népességét is beleszámoljuk, épp fele —, addig Abaújban a paraszti társadalom aránya majd 75% volt. A borsodi, abaúji, zempléni területek egyesítésekor meglévő különbségek azonban az új megye története során nem egyenlítődtek ki, sőt tovább mélyültek, hiszen az 1950-es évek feszített tempójú, erőltetett iparosítása, a Borsodi területen (Miskolc, Ózd, Kazincbarcika) születő „magyar Ruhr vidék" a jobb megélhetést kínálta a megyében élőknek. A lakosság ipari körzetek felé vándorlásával a hagyományos abaúji, zempléni paraszti társadalmak sorsa pecsételődött meg, döntően a szocialista-kommunista állam társadalmi-gazdasági koncepciójának köszönhetően elsorvadásra és kihalásra ítélve számos kis- és középtelepülést. Az 1950-es években, a hároméves, majd öt éves tervek hatására kialakuló nagy szocialista ipari központok létrejöttével Borsod-Abaúj-Zemplén megye ipari munkás lélekszáma túl reprezentált lett a megye társadalmi szerkezetén belül és a túlsúly egészen az 1980-as évek közepéig meg is maradt. A társadalmi struktúra változásának leglényegesebb eleme a mezőgazdaságból élő paraszti társadalom számarányának csökkenése volt. A falusi lakosság ipari munkássá válása, a faluról való elvándorlás felduzzasztottá a nagyobb városok lélekszámát, főleg Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, Leninváros lakossága nőt meg erőteljesen. Az ipari mun-