Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

melyek már a XVIII. századtól (pl. Heer család) jelen vannak a város történetében. Az évszámokból kitűnően nem kis számban olvashatunk le olyan sírköveket, akik ha nem is résztvevői, de együttélői, vagy átélői voltak az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcnak. így itt nyugszik az 1903-ban elhunyt Szinay István feleségével (aki 1891-ben halt meg). Neve nemcsak a szabadságharccal, hanem sokkal inkább a miskolci fotózás történetével kapcsolódott össze. Sírhelyük nemcsak védett, hanem környezetéhez képest gondozott is. A parcellában természetesen sok kő már azonosíthatatlan, feliratát lekoptatták az eltelt évtizedek. Léptennyomon „tetten érhető" a természet megtartó, vagy befogadó, betakaró hatása. így nőtt ki a Nemes-család XIX. századi sírjából az a terebélyes törzsű fa, amely támasztja a lassan olvashatatlanná váló „talpas" sírkövet. Az I/C. parcella a temető legkisebb része, hiszen az itteni régi-új sírhelyek száma nem haladja meg a félszázat. Deák Gábor úgy véli, hogy ez a legújabb keletkezésű parcella, a XIX. század végén nyitották meg. Megállapítását arra alapozza, hogy a templom körülkerített hely volt, s ez a kerítésen belülre esett. 7 A parcella egyetlen nagy kriptája a Diószeghy család tagjainak ad nyughelyet. Mivel ez a kertrész mind a templom nyugati bejáratához, mind a déli oldal ravatalozójához közel esik, exponált helye miatt természetes, hogy a parcella mindhárom oldalát kövekkel övezték. 68 darab sírjelet állítottak egymás mellé. Többségük a XIX. század első felét idézi. Korai id. Szrogh Sámuel sírköve a Dévai Bíró Mátyás úton. Közelében található a jogász fia, s egyben az addigi várostörténet versbefoglalója Szrogh Sámuel (1763-1829) sírköve. Az ő sírhelyét nem sikerült azonosítani. A Diószeghy kriptában hét személy nyugszik, a síremléket az 1777-1856 között élt Diószeghy Józsefnének készítették, akit egy évvel később követett férje. (A parcella különlegessége, hogy bár urnás temetés másutt is előfordul, az egyetlen urnafalat itt helyezték el. Másik példaként a IV. parcella kínálkozik. A-B-C. része „telített", a D parcellarész nyugati széle viszont már csaknem teljesen azonosíthatatlan sírjeleket, televény által takart köveket tartalmaz. A legidősebb sírkő 1838-as temetésre utal, aztán 1838, 1852, 1859 és 1876-os síremlékek következnek. A XIX. század végéről a parcella 95 sírhelye közül még 7 kő található. A XX. század első felében 18 új temetés történt itt (nyilván a XIX. század elejének, első harmadának sírhelyeibe temettek). 1950-1970 között 20 alatti volt az új temetések és sírbontások száma. 1971-1980 között 35 temetés történt, s az esetek többségében leszármazottak temetkeztek 67 DEÁK G. 2001. 152-153.