Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

A temető V. számú parcellája a harangtoronytól nyugatra, a második legkisebb temetőrészként helyezkedik el. Ma már nem használják, a nyilvántartásban sem szerepelnek az itteni sírhelyek. A legkorábbi hely, ill. emlék a XIX. század közepéről való. A parcellában mindössze negyedszáz sírt lehetett azonosítani 2002-ben. Akkor a honismereti tábor fiataljai kitakarították a parcellát, amelyhez hozzátartozik egy „sírkő-temető" is. Tehát mint elhagyott parcellát régi sírkövek, síremléktöredékek alkalmi lerakóhelyének használják. 2003-ban a növényzettel teljesen benőtt, embereknek búvóhelyet biztosító, szemetes és egykor jobb sorsot megért parcella síremlékei nem voltak fotózhatok. Az V. és II. számú parcellák közötti utat (egykor út, ma már csak gondozatlan mesgye) név nélkül hagyták, tehát mai sorsát már két és fél-három évtizede is sejtették a temető kataszterének készítői. A két parcellát nyugati irányban egykor kerítés zárta le, ma ennek maradványai és a gaz tölti be ugyanezt a funciót. A temető minden parcellájának megvan a sajátossága, különlegessége, egyedi sírjelei és feliratai, így tehát önálló történetük van. Bár minden esetben kimutatható, hogy mikor kezdődik egy parcellarészben az újratemetés, a sírhelyek nagy száma miatt ettől eltekinthetünk, de két konkrét elemzés példázza azért az idő múlását, azt, hogy a temetőnek is van „élete" és van „halála". Az I/A. parcellában (azonosítható és nem azonosítható helyzetben és állapotban) 100 sír található. A sorok most É-D-i irányt mutatnak, s 5 sor vonalai rajzolódnak ki a helyszínen. A temetőkönyv szerint az 1. sorban 13, a 2. sorban 21, a 2/a. sorban 13, a 3. sorban 23 és a 4. sorban 21 sír van, továbbá 4 darab egyedi, valahonnan kiemelt, s itt elhelyezett sírjel. (Hasonlóval a II. parcella elején találkozunk, ahol a), b), c), d) jelű sorok is vannak, példázva a nem meghatározott rend szerinti rátemetést. Gyakorta fordult elő, hogy egy sírhely teljesen, szinte a föld felszínéig „megtelt", ilyenkor a sír mellett új sírhelyet ástak, s abba kezdtek el temetkezni. Ezek a valóságos sorok megszűnését eredményezték, a megkülönböztetés csak a nyilvántartásban vagy a helyszínen volt lehetséges.) Úgy érzékelhető, hogy a temetőnek az I/A. és II/A. parcellája lehet a legrégibb. Az I/A. parcella sírjai azt sejtetik, hogy valamikor kelet-nyugati irányú mesgyék mentén helyezkedtek el a sírok, tehát a mai Apostol Pál főúttal párhuzamosan öt sor mentén volt temetkezés nyomait vélelmezzük. Mai korát tekintve legfiatalabbnak a IV. számú parcella tűnik, „újratemetése" az 1960-as években kezdődött, s jelenleg is van üres, újratemethető sírhely (még eladásra kínált is).