Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

Talán egykori ellenségek megbékélve nyugszanak kiegyenlítődve az anyaföld egyenlőséget, testvériséget jelentő mélységes ölén... Nagyon sok sírkő felírását már most sem lehet kibetűzni. Mi lesz két-három évtized múlva? Bizony szemmel láthatólag semmisülnek meg eleink szerény, de tisztességes emlékei..."

45 Az egy oldalon keresztül sorolt feliratok azóta még halványabbak lettek, a sírjelek többsége azonban megőrződött. Igaz, csak nagyon kevés található eredeti helyén. Többségük „lakója" kicserélődött, a sírkövek pedig jó három évtizede a parcellák szegélyei mellett állnak. Akkor is feltűnt a szerzőnek egy sírvers, amely egy öt éves leány emlékkövén volt olvasható: „Nyílni kezdő rózsa voltam én / Szép tavasz kor álmát várom én / Elhervasztott egy szél hirtelen / S most álmom e sírban végtelen. / Csak porom nyugszik itt, / De nem élő képem; / Virágban keresd azt, / S kedvesim szivében!" Az 1970-es évek „kőmentési" akciója eredményeként ez a sírjel a helyén maradt (III/D. parcella 35. sor), s betűit olvashatóan újraszínezték, fekete festékkel átírták. Az a síremlék viszont, amely az 1803-1861 között élt Thury János magyar táncművésznek állított emléket, már elenyészett. A leírás szerint a sírjel terjedelmes vöröses kőobeliszk volt. „Tetején kőgolyó, azon egy koszorú. A síremlék felső részén relief, amely egymáson keresztbe fektetett lantot és lefelé fordított fáklyát ábrázol. Alatta a felirat: Született 1803. / augusztus 24-én / Meghalt 1861. / mártius 28-án / Thury János / magyar tánczmüvész / hamvait / e sírkővel jelölték / miskolczi barátai." 1930-ban a síremlék még kifogástalan állapotban volt, s a szakértő tapasztalatai szerint „a vöröses anyagból faragott sírkövek daczolnak legjobban az idővel."

46 Az 1867-ben elhunyt „lobogótartó hadnagy", feltehetően az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc katonája volt, Lanczinger Lászlónak nevezték, sírköve az I/C. parcella szegélyében található. Az 1843-ban elhunyt Pócs András cs. és kir. huszárkapitány, majd özvegye 1848-ban állított külön síremléke a III/A. parcellában azóta is dacol az idővel. Az „M. Scholtus Nee Forster 18501877 R. J. P." feliratú vöröses sírkő előtt is felvetődött, hogy ő ki lehetett egykor? A sírkő a III/B. parcellában még megtalálható, a név azonban továbbra is őrzi egykori viselője titkát. A XVIII. században született, s kitudja hány embert gyógyított meg 1865-ben bekövetkezett haláláig Stern Lipót „hasonszervi orvos tudor". Földre borult, s a növényzet által „védett" sírjelén még olvasható a szöveg. A számos lelkésznek emléket 45 Reggeli Hírlap, 1930. július 3. 46 FODOR Z. 1930. július 3.