Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

emlékére fia, Csáthy Szabó István és neje emlékére gyermekeik, Kühne Adolf emlékére a Bükk Egylet állítanak emlékpadokat, melyek Rákos Manó budapesti szobrász műtermében készülnek. A Sport Egylet pedig Bernáth Kálmán tiszteletére ajándékozott egy emlékpadot."

41 A háború után a városi közigazgatás és a sajtó is 1924-ben tért vissza újra a temetők ügyéhez. Új temetőkert ugyan nem született, viszont az Avasra - akkor véglegesnek tűnőén - nem temetkeztek. Az akkor működő 14 temető közül az avasit tartották a legkülönlegesebbnek. „Nemrégiben beszüntették a temetkezéseket ide, most már igazán halott a temető olvashatjuk a Reggeli Hírlapban. Süppedő hantokon kevés az új fejkő, korhadt, enyészetnek indult és csendes elmúlásba merülő itt minden. A temető egyik szélét még lakóházak szegélyezik, a város felőli sarkán az évszázados templom komor épülete emelkedik: a másik oldalon borpincék fogadják a temetőt keresztülszelő úton haladót. ...az épségben maradt legrégibb sírkő 1804-től származik, ami arra mutat, hogy átlagban százharminc évesek a miskolci temetők. Az 1804 előtti sírkövek már eltűntek. E számítás szerint hat generációnak a fejfáit olvashatják még, akik végigjárják a temetőket."

42 A XX. század folyamán természetesen sokan végigjárták és sokan le is írták a temetőt, vagy annak egyes sírköveit. így olvashattunk a beszélő kövekről, vagy az ún. nevető fejfák szövegeiről. Jókai Mór is barangolt az avasi temetőben, s ő jegyezte le egy síremlék alábbi szövegét: „Itt nyugszom én, olvasod Te! Olvasnám én, nyugodnál Te!" Az 1920-as években a nagyhírű geográfust, Cholnoky Jenőt és megragadta az Avas és temetőjének hangulata. Amikor Japánról és Kínáról tartott felolvasó ülést városunkban, azzal kezdte mondandóját, hogy Európa legérdekesebb temetőjét fedezte fel a miskolci Avason. Csak Japánban és Kínában talált hasonló fekvésű temetkezési helyeket

43 Az 1920-as évek közepén átírták a temetőkönyveket, ugyanis ekkorra (1889-től) már annyi volt az átírás, az újratermelés, hogy nem tudtak eligazodni sem a könyvben, sem a sírok között. Mivel évekig nem volt temetés, nemcsak a nyilvántartás rendbetétele, hanem a temető állagmegóvása érdekében is döntés született.

44 A nyilvántartás átszerkesztésével egyidőben újra a sajtó homlokterébe került a temető. Fodor Zoltán írja, hogy itt „békésen pihennek a demokrácia igazi hazájában, ahol nincs már tusakodás, irigység, féltékenység, ahol a gazdag nem tartja magát többre a szegénynél, a szép a csúnyánál, a daliás alakú ifjú a roskatag aggoknál. 41 TURY J. 1914. január 18. 42 Reggeli Hírlap, 1924. december 25. 43 Reggeli Hírlap, 1924. december 25. 44 Reggeli Hírlap, 1927. szeptember 9.