Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

minden temetőhöz kijelölni, vagy választani kellett egy „írni, olvasni tudó, feddhetetlen életű őrt, illetve felügyelőt, akinek a temetőben, vagy annak közelében kell laknia". (Ez a „rendszer" az 1980-as évek közepéig működött az avasi temetőben is, de lassan negyedszázada, hogy őr, vagy temetőgondnok nincs ebben a sírkertben.) A XIX. század végén a halottak kevés százaléka hunyt el kórházban. Ezért rendelték el a temetői hullaházak kötelező építését. Ezt a város négy szélső temetőjében, műszaki tervek alapján kellett kialakítani, s boncasztallal is ellátni. Indoklása az volt, hogy sokan halnak meg lakásukról távol, vagy a lakházakban általában nincsen olyan hely, ahol az elhalálozott elkülöníthető lenne. (A temetések túlnyomó többsége azonban az első világháborúig a lakóházakból történt.) A szabályzat előírta, hogy olyan temetői térképet kell szerkeszteni, amelyben méretarányosan fel vannak tüntetve a kripták (és mauzóleumok), a magánsírhelyek, az ún. köztemetői helyeket csak parcellaszerűen kell jelölni. A térkép alapján kellett elkészíteni a temetői törzskönyvet, amelyben az eltemetett személyt, a temetés évszámát és a sír tulajdonosát kellett feltüntetni. Az egykori XIX. századi térkép és a helyrajzi számmal (parcella, sor, soron belüli sírhely-szám) ellátott temetőkönyv már elenyészett, de a rátemetések miatt ki is kellett azt cserélni. Erre került sor az 1920-as (Mindszenten az 1930-as) években. A mai I/A-B-C, II/A-B-CD., III/A-B-C-D. és IV/A-B-C. valamint a már nem használt V. számú parcellák ennek az egykori temetőbeosztásnak az emlékét őrzik. Amikor a szabályrendelet megszületett, a családi sírboltok már mérnöki tervrajhoz, s városi engedélyhez kötöttek voltak. Néhányuk rajza a városi mérnöki hivatal anyagában megőrződött, többségüket azonban kiselejtezték. Az építési engedélyeket viszont 1910-től közölte Miskolcz THJF. Város Hivatalos Értesítője. így értesülünk a Fodor, vagy a Ráczcsaládok avasi sírboltépítéséről.

29 (A statisztikai adatok szerint a századfordulón és az azt követő évtizedben évente 10-15 sírboltépítési engedélyt adott ki a város.) Ha az építmény föld feletti volt, sírboltháznak, vagy mauzóleumnak nevezték. (Ilyen csak ritkán fordult elő a miskolci temetőkben.) A kripták esetében kötelező volt, a magán sírhelyek esetében viszont csak ajánlott a faragott kő szegélyre emelt rácskerítés. A református temetőben, így az avasiban is erre szórványosan találunk példát, sokkal gyakoribb volt a katolikus temetőkben. Említést érdemel a sírhasználati jog, amely akkor „nagyvonalúbb" volt. „Úgy a családi sírboltokhoz, mint a magán sírhelyekhez való tulajdonjog az egyes utódok birto29 Miskolc THJF. Város Értesítője, 1911. december hó 154-155.