Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)
Helytörténeti kutatótábor a műemléki avasi református temetőben (Rémiás Tibor-Titkos Sándorné)
város gazdasági és társadalmi történetével, melyben jelentős szerepet játszottak a kereskedők, mint pl. Bató István. Nevéhez máig élő legenda fűződik fiatalon elhunyt Eszter nevü lánya kapcsán. Az első napon a tábor szakmai vezetőitől: Dobrossy Istvántól és Rémiás Tibortól megkapták a diákok a temető régi térképét, ez alapján tájékozódtak később a parcellák között. Ezután hat csapatba szerveződtünk. A többség, pontosabban öt csoport, a nekik kijelölt parcellában dolgozott, a hatodik, a rajzosok pedig „vándoroltak" egyik helyről a másikra, mikor hol volt rájuk szükség. A csoportok vezetői a régi táborozó diákok közül kerültek ki, akik nagy felelőséggel végezték feladatukat. Az első teendőnk a sírok regisztrálása volt. Ez azt jelentette, hogy külön papírra leírtuk a síremléken szereplő évszámot, nevet, esetleg idézetet. Lerajzoltuk és lefényképeztük a valamilyen szempontból érdekes sírokat. Amikor ezt a munkát befejeztük, feljegyeztük, hány halott és sírhely van a parcellában, külön megjelölve, hogy közülük melyik a legrégibbb. Elméleti kutatómunkát is végeztünk, a temető híres halottairól gyűjtöttünk anyagot a Megyei Levéltárban, a Megyei Könyvtárban és a Herman Ottó Múzeumban. Mindegyik kutatóhelyen szakemberek, a téma kutatói várták a diákokat és segítettek a kutatásban. A táborozók a második héten az avasi temető híres halottainak eddig gondozatlan, elhanyagolt sírjait, parcelláit tették rendbe. A rajzos csoport Homola Krisztinának, a múzeum rajzolójának vezetésével a régebbi, főleg XVIII-X1X. századi sírok kicsinyített másait készítették el milliméterpapírra is, colstok és mérőszalag segítségével. Ha a sírfelirat nem volt tökéletesen olvasható vagy az írást nem tudták pontosan megfejteni, vasporos megoldást alkalmaztak, ami abból állt, hogy két ember egy pauszdarabot helyezett a sírkő felületére, ekkor egyikük vasporral átdörzsölte azt, így a betűk lenyomatai láthatóvá váltak. Ezáltal megtudhattuk az elhunyt személy pontos adatait (sajnos, kellő gyakorlat híján ez az eljárás nem mindig volt sikeres). Az olyan sírokat, amelyek jobb állapotban voltak, fényképeken örökítettük meg. Egy órakor befejeztük a munkát. A csoportvezetők ilyenkor számoltak be aznapi eredményeikről. Ebéd után kezdődtek a fakultatív programok: többek között a történeti, régészeti és néprajzi raktár megtekintése a Herman Ottó Múzeumban. Itt olyan érdekességeket láthattunk, melyek a hétköznapi látogató szeme előtt titokban maradnak. Kezünkbe vehettük az értékes múzeumi tárgyakat, szakemberek magyarázták el, mit mire használtak a régmúlt korok emberei. A kikapcsolódást is biztosító gazdag lehetőségek között szerepelt egy egész napos kirándulás Sárospatakra. Jártunk a Ráróczi várban, a