Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

A szabályzat ekkortól írja elő, amire korábban csak jelek, ritkán egyegy adat utalt, hogy ti. „minden temető kő- vagy deszkakerítéssel, avagy egy méter széles és ugyanilyen mély árokkal körülveendő, mely utóbbi esetben az árok belső széle sűrűn ültetett és folyton ápolt sövénnyel szegélyezendő. Bármily kerítési mód mellett a főútvonal zárható kapuval látandó el. Kivételnek e tekintetben csak ott van helye, ha valamely temetőn el nem tiltható közlekedési út (p. o. az avasi ev. ref. temetőnél) vezet keresztül és ez hatóságilag megállapítva lett." Az avasi temető átjárhatósága tehát több, mint egy és negyedszázados gondja az egyháznak és a városnak. A mai Dévai Bíró Mátyás reformátor út a Toronyaljáról vezetett fel, s a Köpeczi Haller Balázs út pedig a temető közepétől vezetett (a Latabár-Schabinszky kripták mellett) az avasi pincesorok felé. Ezt az átjáró utat azóta sem sikerült megszüntetni, s a kocsi és teherforgalom az évtizedek alatt megbecsülhetetlen nagyságú károkat okozott a sírokban, síremlékekben. A törvény megjelenése után, de még a helyi szabályozás megalkotása előtt a város tanácsa kérte az egyházat a temető területének, határainak térképen való felmérésére és rögzítésére. Mivel az egyház a rendezést hasonlóan kívánta, ezért a következő közgyűlési határozat született, „...utasítjuk rendőrkapitányunk, tiszti ügyészünk és mérnökünket és felkérjük, miszerint az avasi temető határainak végleges rendezése, megállapítására az egyház segédfőgondnoka, Bizony Tamás miskolczi lakosnak jól eleve tudtul adandó időben, hely-színi szemlével egybekötve tárgyalást tartsanak, s a kölcsönös érdekek méltányos kiegyenlítésével a határvonalak kijelölésére javaslatot terjesszenek hatóságunk elé." 7 A bizottság néhány helyszíni bejárás után sem tudott eredményt felmutatni. Ennek oka az volt, hogy a temetőkert használt részén túl (a dombtető és az Avas nyugati irányában) még nagyszámú régi sírhelyet találtak. A sírokat már nem használták, emlékjelek még néhol voltak, de a természet „visszafoglalt" régi temetőrészeket. Egy-két közgyűlési kirendelés után a bizottság jelentései elmaradtak, s nincs tudomásunk arról, hogy elkészült volna a temető területén, s azon belül a használt és a már nem használt parcellákat feltüntető térkép. Ha a térkép nem is készült el, a temetőügyi bizottság megalakult, s minden egyházi temető (s az egy köztemető) felügyeletét ellátta. A tíz fős bizottságnak hivatalból tagja volt az avasi őr, az Avasrendező bizottság és az egészségügyi bizottság egy-egy tagja.

28 A temetőügyi bizottságnak 27 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1914. 887/1881. 28 GOMBÁR I.-PEIKER B. 1910. 51-62.