Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető védett, áthelyezett sírkövei a parcellák szélén. Összeállította: Üveges Tamás

A temető védett, áthelyezett sírkövei a parcellák szélén Összeállította: Üveges Tamás 1943. október 31-én a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap publicistája írta a következő sorokat, a közelgő megemlékezések elé: „A veszteség feletti bánat elcsitul egy kissé a szívekben, mert most úgy érezzük, hogy tehetünk valamit a halott kedvesekért. Most ismét velük lehetünk, egy napra visszakapja őket. A csendes temető, mely az esztendő többi napján olyan messze esik az élők világától, egy napra a családok bensőséges otthonává válik." Ha az ember az avasi temető parcelláit övező áthelyezett kövek mellett sétál, megérti az egykori zsurnaliszta gondolatait. Ami elmúlt lesz élővé, s minden holtnak hitt kő mesélni kezd. Mert az 1972 és 1975 között a parcellák szélére került kövek bizony mesélnek. Mindenkiről, kiknek emlékül állították őket elmondják, mit tudni érdemes: mikor született és halt meg, mivel foglalkozott, s mi volt legnemesebb erénye, ki volt a felesége, gyermeke vagy unokája. A szegélykövek önálló életet élnek. Amikor a temetőt szeretnénk bemutatni, ezekről a kövekről külön kell szót ejtenünk. Ma már nem az eredeti helyükön állnak, így igazából a rajtuk fellelhető szövegek és motívumok segíthetnek bennünket a tájékozódásban. Visszatérő motívum a köveken a szív, a szomorú fűz, vagy a bánatosan várakozó pelikán(?). De akadnak egyedi motívumok is, mint az egymásba olvadó kézfejek, vagy a kereszttel és vacsmacskával (a hit, a remény és a szeretet jelképével) átszúrt szív. Formailag három kő különül el egymástól: a tablószerű szépen formált, kidolgozott emlékmű, az obeliszk és az útjelző kövekre emlékeztető ún. monogramos sírkő. Ezek a kövek melyeknek csak a teteje látszik ki a földből, a legmeghatóbb emlékművei az avasi sírkertnek. Szegélykövei ezek a kövek Miskolc történelmének is, hiszen egy monogram, egy évszám, vagy épp egy keresztnév „csak" arra elég, hogy ne feledjük elődeinket és keretet adjanak hétköznapjainknak. A szegélykövek némelyikének előkutatása igazi terepmunka, s ha az ember megtisztítja a levelektől, avartól, földtől terhelt emléket a felfedezés öröme keríti hatalmába. A sorok lassan