Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

Az Avasi templom és temető XVIII. évszázada (Gyulai Éva)

ásatásokat a templom rekonstrukciója követte, s az új templombelsőt ünnepélyes körülmények között szentelték fel 1941. szeptember 7-én. A templom Szeghalmy Bálint tervei alapján a kor ízlésvilágát tükröző magyaros - későszecessziós - stílusban új berendezést - szószéket, padokat - is kapott. A villanyt azonban csak 1947-ben vezetik be a templomba.

41 Az Avasi templom a XX. században is megmarad a város legértékesebb műemlékének és szimbólumának. Érdekes azonban, hogy a két világháború közötti modern reklámipar inkább az egyszerű harangtornyot részesítette előnyben a város imázsának megteremtését célozva, a miskolci vásárok plakátjain ugyanis a harangtornyot tették Miskolc jelképévé, s ez szerepelt a turistakiadványok címoldalán is. Az egyszerű vonalvezetésű, jól rajzolható torony jobban megfelelt a modern kereskedelmi szellemiségnek, ugyanakkor kevésbé volt egyházi és spirituális jellegű, mint a templom, hiszen a harangtorony harangjátékával, órájával, harangzúgásával a civil életben is szerepet kapott. A II. világháború után, a pártállamiság győzelmével a miskolci reformátusság is átalakult, az egységes eklézsia helyett 1949-ben 3 egyházközség jött létre (Avas, Belváros, Felsőváros), így az Avasi templom és temető már csak az Avasi református egyházhoz tartozott.

42 A templomot és temetőt műemléknek nyilvánították, a szakemberek az ország egyik legértékesebb építészeti emlékének tekintették, s ennek megfelelően kezdődött meg teljes műemléki feltárása és helyreállítása. Ehhez a nagy munkához csak az építés, illetve az 1544-es tűzvészt követő újjáépítés hasonlítható. A templom újbóli - csak a XX. században már második - felszentelése 1982. május 16-án következett el. A műemléki helyreállítás külsőleg a mindig is meghatározó XV. századi formát tartotta meg, belül pedig a XVIII. századi famennyezet rekonstrukciójával a XVIII. század végi állapotot idézte fel. A helyreállított épület óriási ablakaival, egykori kápolnái nyomaival, a XVIII. században épített, illetve átépített előcsarnokaival, a feltárt és a templomban elhelyezett középkori faragott kőtöredékekkel, XVI. századi reneszánsz stallumával (amely eredetileg talán nem is itt állhatott), sírköveivel, XVII. századi kőszószékével és annak XVIII. századi festett koronájával, XX. századi berendezésével közel 800 év lenyomatát őrzi, s ezek az évszázadok egyben a középkori faluból várossá, majd régióközponttá lett település szellemi és anyagi történetét is hordozzák. 41 NOVOTNY Gy. 1982. 49. 42 FAZEKAS Cs. 1999.