Tóth Péter: A lengyel királyi kancellária Libri Legationum sorozatának magyar vonatkozású iratai II. 1526-1541 (Miskolc, 2003)

Bevezetés A mohácsi csata és a Buda eleste közötti időszakot, éppen úgy, mint az ezt megelőző évtizedeket, igen sűrűn át- meg átszőtték a lengyel-magyar kapcsolatok. Ami a korszak közép-európai történelmének főszereplőit, az uralkodókat illeti, II. Jagelló Ulászló magyar király öccsének, I. (Öreg) Zsigmond lengyel királynak az első felesége Szapolyai Borbála, Szapolyai János magyar király nővére volt, akiknek édesanyja lengyel, mégpedig „Piast" volt: Jadwiga cieszyni hercegnő. Leányuk, Jadwiga Joachim brandenburgi választófejedelem felesége lett. Szapolyai János ellenlábasa, Habsburg Ferdinánd magyar és cseh király II. Ulászló leányát, Annát kapta nőül; leányuk, Erzsébet pedig I. Zsigmond fiának, Zsigmond Ágostnak lett a felesége. Ferdinánd húgát, Máriát II. Lajos magyar király, Öreg Zsigmond unokaöccse vette nőül. Ezt a sűrű és szövevényes házassági rendszert mintegy megkoronázta Szapolyai Jánosnak és I. Zsigmond leányának, Izabellának az 1539-ben megkötött házassága. Természetesen a társadalom más rétegeire is kiterjedtek a kapcsolatok. Ezeknek igen fontos helyszíne volt a krakkói egyetem, ahol bizonyos időszakokban a hallgatóknak közel a negyede Magyarországról érkezett. Ha végigtekintünk a kötetben szereplő, a korszak politikai életét meghatározó személyeken, azt kell látnunk, hogy közülük igen sokan szerezték műveltségüket ezen az egyetemen (a lengyel Jan Chojenski, Piotr Gamrat, Jan Latalski, Piotr Porebski, vagy a magyar Thurzó Elek, Verbőczy István és még sokan mások) — biztosra vehetjük, hogy az ott szövődő esetleges barátságok megkönynyítették később a kapcsolattartást. És természetesen igen szorosak voltak a más természetű kapcsolatok is: elég, ha csak a két ország között virágzó kereskedelemre gondolunk, vagy a lengyel katonák szerepére Szapolyai hadseregében — és még folytathatnánk. Ezek a kapcsolatok, a forrásunk jellegéből következően természetesen főleg a diplomáciai jellegűek, az itt közreadandó iratokban is tükröződnek. Alig csendesedtek ugyanis a mohácsi csata által kiváltott érzelmek a krakkói udvarban, a lengyel diplomácia fontos feladatot vállalt magára: a két magyar király, Szapolyai János és Ferdinánd megbékítését. E feladat vállalására Zsigmondot nyilván több dolog késztette: a rokoni kapcsolatok, amelyek a két királyhoz fűzték, a halladan tekintélye Magyarországon, az őszinte aggodalma a török által fenyegetett országért, amelyet — mint az egyik utasításából kiderül — második hazájának érzett és tekintett. Érdekes látni a leveleiből, hogy bár Ferdinánd előtt mindig hangsúlyozza: őt tartja képesnek arra, hogy bátyja császári hatalmával együtt megvédje Magyarországot a töröktől, szívéhez mégis mintha Szapolyai állt volna közelebb. A békeszerzés érdekében Zsigmond legtekintélyesebb követe, Krzysztof Szydlowiecki - mai kifejezéssel nyugodtan nevezhetnénk sztárdiplomatának - már 1527 tavaszán felkereste a prágai udvart és hosszú tárgyalásainak az lett az eredménye, hogy sikerült létrehoznia a két király követeinek olmützi találkozóját. Mint tudjuk, ez a találkozó eredménytelenül végződött és Ferdinánd hadai megindultak Szapolyai ellen, akit sikerült is kiszorítania az országból. A Lengyelországba menekült Szapolyainak az egyik legte-